Itt érték preferenciákról van szó. A plazma TV tulajdonlása presztízs. Ez is bizonyítja, hogy nincs középosztály, hiszen egy biztos anyagi bázissal rendelkező, művelt (jelentsen ez bármit is) kultúrafogyasztónak nincs szüksége arra, hogy leárazáskor tomboljon a plázában. Erre annak van szüksége, aki másképp nem tudna hozzá jutni. És nem mellesleg van ennek egy pszichológiai vetülete: miszerint, ha plazma TV_m, BMW-m, okostelefonom van, akkor nem vagyok szegény - vagyok valaki. Így különbözteti meg magát a leszakadó réteg a már lent lévőtől.
Ez akkor is kell, ha mértéktelen eladósodás az ára.
Ezzel szemben a képregény egy hosszútávú befektetés, aminek a tulajdonlása nem jelent elitstátuszt.
Azt mondod az embereknek van pénzük, csak másra. Ezzel szemben én azt mondom, ha csak másra van, akkor tulajdonképpen nincs.

Jó lenne egy felmérés a Mo.-i képregényrajongók iskolai végzettségével kapcsolatban. Szerintem az eredmény erősen korrelálna a szépirodalmat olvasókéval.