Elég feltűnő a fejlődés. Bár a tipón lehetne még javítani.
Igen, tudom. Sokáig nekem a képregény csak a rajzolást jelentette, és csak az abban való fejlődésre mentem rá.
Csak most döbbenek rá, hogy még hány dologra kéne figyelni, túl azon, hogy elmesélek képekben egy történetet.
Pl. még abban is csak egy-egy oldalas dramaturgiát alkalmazok, és csak utólag jöttem rá, hogy rohadtul nem lenne mindegy, mi kerül a ball, és jobb oldalra, vagy az, hogy egy oldalon merre halad a cselekmény stb (emiatt több képet utólag tükröztem, mert alapból jobbról balra irányú figurákat rajzolok).
Most már a rajzaimat végre kezdem magabiztosnak érezni, persze még abban is bőven van feljebb, de mostanában inkább a többi résszel foglalkozom.
A fejlődés tényleg nagyon szembetűnő, de azért volt is honnan, valljuk be.
Azért a régi Strigoi-os publikációhoz viszonyítva még durvább. Én 1-2 éve jutottam el odáig, hogy bakker az már megint tetszik, pedig 2 éve letagadtam volna, hogy azt is én csináltam, most meg már nosztalgiával gondolok rá.
