Szerintem semmi probléma nincs Ramos rajzi tudásával (az utóbbi években nagyon is sokat fejlődött). kifejlesztett magának egy egyedi rajzstílust, egy arányrendszert amitől nem tér el és nagyon profin használja. rögtön felismerhető karakteres figurái vannak.
Na de ettől már jó? Nagyon sokat fejlődött - de miben? Igaz, hogy egyedi stílusa van, azonnal felismerhető, ez kétségtelen. De ez még nem evidens, hogy azért, mert jó. A rettenetesen rossz stílust is felismerni, ha más nem csinálja - és miért csinálná? Van egy arányrendszere, amitől nem tér el, de ez az arányrendszer rossz. Ha eltérne, akkor mondanám, hogy fejlődött. Hallottam már róla azt, hogy azért jó, mert elképesztően egyszerűen rajzol, néhány vonallal. Ez a rajzolók körében biztosan dicséretes tudás, de a végeredményt nézve förtelmes. Nem a kedvencem Romita Jr. a szögletes rajzai miatt, de százszor inkább ő, mint Ramos. Amikor elolvasok egy képregényt - és nincs ez másképp a filmekkel sem, pld. - szeretném annyira valóságosnak hinni/képzelni az egészet, mintha tényleg az lenne. Szerintem ez mindenkivel így van, hiszen minden olyan, ami a valóságnak ellentmond (logikai bakik, vagy mondjuk Pókember 100 tonnát emel fel - amik kívül esnek az általunk megszokott, elfogadott körülmények körén), általános nemtetszést arat, sőt, felháborodást. Gondolj csak egy mozifilmre, amiben "hülyeségek" vannak. Elveszik a TÖRTÉNET valós érzetét. Amikor egy Ramos által rajzolt képregényt látok, pontosan ezt érzem: hogy rajzfilmet nézek, paródiát. Egy nagyon picit sem tudom átérezni a főhős problémáját, nem tudom beleélni magam a történetbe... számomra az arc rajzok a legfontosabbak éppen ezért. Ha grimaszokat látok, meg gülüszemeket (és nem mangára gondolok, mert ott meg épp a nagy szemek azok, amikkel "indulunk", vagyis amiket alapból el kell fogadni, és onnan kezdeni a sztorit), csak paródiára tudok asszociálni, vagy mesére.
Ki hogy van ezzel?