Megvolt az M+ legújabb száma is és, hát...hú!
Az első rész témája mára már enyhén közhelyesnek tűnhet, de csak mivel ezt a több személyiség egy emberben kártyát előszeretettel használják manapság a mainstream médiában. Az ajtó, a harc, a hybrid elváltozás...semmi olyan, amit nem láttam volna már elöbb, de mindez lényegtelen ugye, amint eszembe jut, hogy a történet 22 éves.
A második rész, viszont, megrázó. Minden egyes elrontott karácsonyom eszembe jutott.
Fantasztikusan jól megoldották az apától való félelmet, a tehetetlen gyerek szemén keresztül. Hisz apa ellen a tehetetlenség és a sok eltemetett érzelem, félelemmel megsózva marad meg. A trauma, a szörnyeteg, amitől félni kell, hisz egy gyereknek az apja nem egy átlagos ember, akit csak elfelejthet. Remek történeté sikeredett ez a psziché zavaros szága.
A végén, viszont az "új" Hulk perverz mosolya mégsem volt annyira megnyugtató, mint amire számítottam volna, de nó.
Ja, meg Betty és Marlo "David Finch" kebleiről majdnem meg is feledkeztem.