Mindamellett én amondó vagyok, hogy a képregények iránt rajongó kritikusnak csínján kell bánni a vitriollal. Akkor inkább olyanról írjon, ami biztosan tetszik neki. Ha ez morálisan nem vállalható számára, akkor nem recenziós példányból kell dolgozni, és akkor nincs rajta mit "számon kérni".
Ez tökéletesen egyezik azzal, amit egy-két éve a k.neten egy ottani kritikusnak írtam (Hamlet). Számon kérte rajtam, hogy sajtószabadság, meg minden, mire azt válaszoltam, hogy igen, ez tökéletesen rendben is van (pedig nincs is, hisz tényleg annyira gyenge lábakon áll a dolog, hogy minden segítségre szüksége lenne), de hogy azt elvárni, hogy én adjak ingyen példányt azért, hogy lehúzza egy könyvem, és emiatt kevesebb fogyjon? Persze, joga van azt írni, amit akar, de akkor ha annyira szeretné a jogait érvényesíteni, akkor legyen már annyira tökös, hogy ne várja el, hogy mindenki ingyen adja neki a könyveit, hanem nyúljon a zsebébe, és csengesse ki azt a 2000 forintot érte, mint mindenki más. Onnantól aztán azt írhat róla, amit akar.
Azóta erősen ellene is vagyok a recenziós példányok adogatásának, mert csak a baj van belőle. Az origón Szabó Andris mindig szokott írni az új megjelenéseimről, mindig próbálja a pozitív oldalát hangsúlyozni a kiadványnak, és még soha, egyetlen egyszer nem fogadott el tőlem recenziós példányt érte. Mindig ragaszkodott hozzá, hogy ő is kifizesse, mint bárki más. Az Y összedobáshoz ő adta a legtöbb pénzt, 20.000 forintot, és még ezek mellett sem fogadott el belőle nem hogy ingyen példányt, de még az árengedményt sem. Nem véletlen, hogy őt tartom az egyetlen igazán jó kritikusnak.
