Semmi extra, egyszerűen rosszul van írva. Eleinte Marc Guggenheim volt a hajtómotorja, aki egyszerűen csak lapos történeteket ír. De Christos Gage se nagyon remekelt, és ő volt sokáig a másik, aki vitte. Bár Dan Slott is a fő írók közé tartozott névleg, de ő többnyire az egész mephistós romhalmaz takarításával és az új status quo magyarázásával foglalkozott, miközben a másik kettő épített valami történetféleséget. De hogy megpróbáljam érzékeltetni…
A képen látható szereplő neve Menace. Menace a manószérumtól szerezte a képességeit, a Zöld Manó egyik raktárának felszerelését használja és kiderül később, hogy van köze a Zöld Manóhoz. (Ez annyira nem spoiler még.) Szóval, mint mindenki láthatja, egy béna Manó-utánzat.
Csakhogy minden egyes felbukkanásánál folyamatosan hangoztatja, hogy ő nem a Manót utánozza, hanem teljesen egyedi figura, akinek semmi köze az egész Manó-bizniszhez. De ami még rosszabb, hogy a kitaláló írója szintén ezt szajkózta még akkor is, amikor kiderült a pontos eredete. (Amiben láthatjuk, hogy nem kevés köze van a Zöld Manóhoz.) Ez egyszerűen már annyira fájdalmas kínlódás és erőlködés volt, hogy szerintem Wacker, a segédszerkesztő, aki amúgy a levelezési rovatban a Marvel-történelem talán legleplezetlenebb valagnyalását végezte, olvasói leveleket hazudott arról, hogy mennyire tetszik a népnek Menace. (De, hogy őszinte legyek, szvsz az ottani levrov legalább felét a szerkesztő írta.)
Aztán ott van egy másik új szereplő – a BND eleinte csakis új szereplőkkel foglalkozott, egyetlen régi ismerős volt csak a stabil stábban –, aki egy médiamágnás. Ez a médiamágnás a sztori szerint az egyik legdörzsöltebb cápa, aki az évek során szép lassan egyre nagyobb cégeket kebelezett be.
A bemutatkozásakor erre úgy viselkedik, mint akinek fogalma sincs az újságírásról. Mint egy mágnáskarikatúra a nyolcvanas évekből, aki szerint csakis bulvár kell a népnek. hírt hamisít, tényt ferdít, egyszerűen kitalál hajmeresztően ostoba dolgokat, amikről minimális józan ésszel tudható, hogy ostobaságok. Szóval egy ilyen kretén alak. Aki amúgy egy időben az egyik legfontosabb mellékszereplő volt.
És aki egyszer csak hirtelen egy hihetetlenül alattomos, dörzsölt és furmányos alakká válik. Majd a következő számban megint egy idiótává. Aztán megint dörzsöltté. Aztán félkegyelművé. Majd vissza rafkóssá. És nem írói eszközként, hanem mert egyszerűen nem tudták, hogy mit kellene vele csinálni. Miközben a sajtónak és a levrovban a Pók-banda állandóan arról áradozott, hogy milyen nagy az összhang közöttük, mennyire együtt írják a sztorikat, hogy minél egységesebb legyen.
Ezek csak kiragadott dolgok, de sajna rengeteg ilyen bosszantó hülyeség van benne… mint például egy új ellenfél eredete az, hogy bead magának egy kísérleti kábítószert, ami amúgy egy teljesen legálisan működő laborból származik, ahová egyszerűen bepottyan a tetőablakon. Egy veszélyes vegyszerekkel teli laborban nincs semmi zár, és csak úgy be lehet sétálni oda tök véletlenül. És ezt halál komolyan adják el.
Vannak amúgy jó sztorik is a BND alatt. Slott történetei nagyrészt azok, és ott van például egy egyrészes (de bővített oldalszámú) sztori a Megtorlóval, amit nagyon gyakran emlegetnek… vagy a maja istenes három részes még viszonylag az elejéről. De a legtöbbje egyszerűen rosszul írt, gyenge, lapos. És a sokak által kedvelt Joe Kelly sem tudott ezen igazából javítani, én akkor hagytam abba a Pókot, amikor az egyik történetében 10 oldalon keresztül az volt a humorforrás, hogy valaki vagy bepisilt, vagy bekakilt (ja, és felnőttekről van szó). Amikor már a kakivicceknél tart a humor szintje, az már eléggé a vég jele.
De utána Slott megkapta a címet, jött a Big Time… és onnantól a Marvel egyik legütősebb sorozata lett belőle. Ha kaine a One More Day és a Big Time közötti szakaszt le tudja kavarni valahogyan értelmes sebességgel, akkor viszont a rossztól megkímélhet mindenkit úgy, hogy a rengeteg szidalom ellenére a One More Day utáni történeteket egyszerűen imádni fogjátok.
Szavazás