De ott csak azért, mert a nyolcvanas-kilencvenes évek kötelező tétemelése miatt nagyon megnövelték Pókember erejét. Volt, amikor hitelesen szenvedett élet-halál harcokban a Tarantulával (a simával), mert úgy írták, hogy a hiperreflexei ellenére is hihető volt annak a fürgesége és kiszámíthatatlan stílusa. Aztán előbb a saját X-eikkel való versengés, később meg a Sötét kor miatt muszáj volt egyre eszementebb dolgokat kitalálni, a végén meg elfogyott a szufla.
Ebből a szempontból amúgy elég komoly bajban lesz a Marvel, ha Slott otthagyja a mostani címet. Pókemberből, aki régen egy környékbeli, zsebeseket és kisstílű (jelmezes) tolvajokat hajkurászó alak volt, akinek már az komoly kihívást okozhatott, hogy élve kijusson egy bandacsatározásból, most egy való A kategóriás, F4-alapanyag szuperhőst csinált egy egészen ügyes történetíven. De pont az a baj, hogy ezt ő jól tudja csinálni, csakhogy a tapasztalatok alapján két tucat Pók-íróból ha egy képes erre hosszú távon. Vagyis Slott után szinte menthetetlenül nagyon, nagyon le fog esni a színvonal.