Csatlakozom az előttem szólókhoz.
Egyúttal véleményezném is a számot.
Úgy álltam neki az elolvasásnak, hogy végre folytatódhat a sztori, aztán ezután végre nem lesz kínzás várni megint 2 hónapot. Nem tudom miért volt ez bennem. De ahogy véget ér, megint ugyanott vagyok, mint a 12-es szám végénél, hogy alig várom a következőt, hogy megtudjam mi lesz a szereplőkkel.
A rajzra nincs rossz szavam, végülis amire számítottam azt adta nekem a sztori, és csupán a folytatásos vége az ami miatt megint hiányom van.
Peter felindulását teljes mértékben megértem, az ő helyében én sem szórakoznék sokat. És olyan érzésem is van, hogy itt most az eddig felgyűlt indulatokat is kiadja magából, amit az évek alatt felhalmozott. A legszörnyűbb talán az, hogy Peter tehetetlen abban, hogy May néni meghal, vagy sem, mivel nem rajta múlik. Ez a valóságban is rohadt kínzó dolog.
Szó nincs rá, mennyire várom a következő számot!
Szavazás