Na végre lett egy kis időm is most hétvégén elolvastam az idei HP számokat + a 2014/1-et
Azt kell mondjam imádtam, nagyon tetszett és nem tudok vele betelni.
A HP 2013/1-ben kezdődő sztoriban az tetszett, hogy visszahozták a régi Pók ellenségeket:Olvasztár,Kaméleon
"Füsti Willy(
)
A Peter David tollából származó Mysterios sztori is nagyon bejött jó volt hogy amolyan "take a break"
stílusú történet volt, egy kicsit megálltunk és olyan dolgokat olvashattunk amik nem sodornak minket azonnal tovább a Polgárháború áradatával hanem megmutatják mi történt az óriási Marvel Event alatt, hosszú idő után végre elhangzott pár poén de a történet ezzel együtt komoly tudott maradni.
(Nekem ezért is a kedvencem az előző évből megjelent "Pókember a biosztanárom" című történet)
Ugyanolyan volt a Keselyűs sztori amivel PD szintén visszahozott pár régi karaktert és engedett egy kis szünetet az olvasónak.
Na igen ezek után jött számomra az aktuális évfolyam legerősebb sztorija (Pedig a Back in Black is nagyon ott volt) ami még mindig egy ha lehet így fogalmaznom "holt ágon" folyt mivel magát a fő cselekményt nem vitte előre de mégis olyat adott hozzá a történethez ami nélkül az egész nem lenne kerek.
Igen a "Sebek" című történetről beszélek.Hasonlított abban a Különszámhoz, hogy nem Pókember, még csak nem is Peter Parker volt a főszereplő hanem a hozzá legközelebb álló két nő May néni és Mary Jane.
Megismerhettük az adott helyzet súlyát amit lleginkább nekik kell cipelniük, az érzések nagyon átjöttek ezért piros pont az írónak és a rajzolónak is mivel a képi világ is tökéletesen lett megalkotva.
Nagyot dobott a történeten a visszaemlékezéssel vont párhúzam mind May néni mind MJ részéről.
Nem tudok rá mit mondani csak azt, hogy tökéletes lett.
És elérkeztünk ide is, bevallom kissé furcsa volt ennyi átvezető sztori után visszatérni a fő vonalhoz ahoz amit szinte egy éve hagytunk ott(bár meg kell jegyezni a "Sebek" már hangulatban megközelítette a Back in black első számának hangulatát)ha az Amazinget szünet nélkül olvastam volna szerintem nem ütött volna akkorát a Back in black 1 mint amekkorát így a melléktörténetek olvasásával.
Az idézőjeles gondolatok nagyon sokat hozzáadtak a hangulathoz ami így is brutális volt, a történet (mint ahogy arra számíthattunk JMS-től) fenomenális lett és ehez nem kis részben Ron Garney csodás rajzai is hozzájárultak.Ahogy megismerjük Peter gondolatit minket is elfog az érzés, ami őt is hatalmába kerítette, így még jobban elragad minket a történet.
Köszönöm kaine hogy ezeket a sztorikat kiadtad és türelmetlenül várom a folytatást