Én is elolvastam, hát szerintem ez az író nem jó, nagyon nem jó...
Nem úgy nem jó, hogy baromság a történet, hanem úgy nem jó, hogy totál eröltetettnek tűnt szinte minden mondat, mintha abszolút nem értene az érzelmek szavakban való átadásához.
Az első sztori nagy monológja nekem borzalmas. Hallgatok, mert kemény vagyok, majd belekezdek egy olyan szájbarágós hülyeségbe, hogy szörnyű, minden szóból folyik a "Hú, most pókember nagyon kegyetlen, de tényleg, most minden megváltozik, mert pókember most kegyetlen, itt bármi megtörténhet, mondtuk már, hogy pókember kegyetlen, de komolyan" aztán persze míly meglepő mégsem történik semmi.
Komolyan, Fisk bármely más sztoriban ezután a pofájába röhögött volna, hogy ennyit tudsz, te sz-r alak, idejösz, bepaprikázva, aztán beszarian elmész? Az egyetlen életveszély, ami fenyeget melletted az, hogy ránk szakad a plafon a sok hazudozástól. És tudod mi lesz, ha kinyuvad a hegylakó öregasszony, megint idejössz, és levágsz még egy dumát, de akkor sem teszel semmit!"
Valahogy a 3 Sensational sztoriban ez az egész jól működött, pedig ugyanúgy csak rizsa volt (a May nénis, Mary Jane-es és Fekete Macskás) azokat olvastam, angolul is, meg magyarul is, és mindkétszer tetszettek.
Szóval nekem nem jött be ez a depi pók, üres locsogás volt, semmi több...
A második sztoriban csak a kötelező Ben bácsin rágódás volt elég trén megfogalmazva, az ilyen, nyeeeeh, nem mondod, már megint, tényleg miattad halt meg... Ezt leszámítva ez a történet sokkal jobban tetszett,
amikor Flash belép az álcázott Peterhez, rögtön az jutott eszembe, hogy hogy a rákba, nem ismeri fel, aztán, ja oké, egyre gondoltunk az íróval, tetszik az ilyesmi. 
A végén még túl is mentem miatta egy megállót a villamoson, hogy be tudjam fejezni.
Szavazás