Most elolvastam egyben az egész BiB-et, és hát az Amazing azt kell mondjam, hogy bár nagyon hangulatos, és könnyedén olvastatja magát, a végére érve azért, amikor kikerülsz az író hatása alól, rá kell jönni, hogy ez egy ügyesen megírt, de egyébként gyenge sztori. :/
Vagy csak nekem vannak vele ilyen gondjaim?
Nálam ez a sztori No. 1. közeli, nagyon tetszett minden hibájával és erényével, és hogy magamat idézzem:
Egyben elolvasva eddig a Back in Black (továbbiakban csak BiB) sztorivonal nagyon jó, a karaktert mélységileg ismerjük, ezúttal tetteit egy eddig többé kevésbé rá nem jellemző dolog mozgatja, mégpedig a bosszúvágy. Ahogy Peter David a JDW halálában kihozta Peterből az állatot, úgy itt a kérdéses író, a szerény véleményem szerint a feladatra legrátermettebb író Joseph Michael Straczynski tökéletes arra, hogy kihozza Pókemberből az Embert, pont ezért is ő az egyik, ha nem a kedvenc íróm, nála valahogy mindig az az érdésem támad, hogy sokkal jobban tudná írni a Peter Parker, sem mint a Pókember címet. JMS nagyon jól ért ahoz a féle atmoszféra teremtéshez, és a hangulat megtartásához ami ehez a sztorihoz kell, sőt talán a legmegfelelőbb író a történet megírására (Egy JMD-vel milyen lett volna ez a sztori...). A történet nagyot üt,( elég csak Peter nyomozását nézni, a Vezért szerepeltető mellékszálat, majd Peter és a Vezér párharca melyet követően a füzet zárása egy felülmúlhatatlan és rémisztő hasonlat), köszönhetően a Sensational tökéletes, főcímbe illő felvezetésének (A férj vagy a pók,Sebek...) a rajz pedig csodálatos JMS és Garney párosa majdhogynem verhetetlen, az érzelmek sütnek a lapokról, a karakterek lemásznak az oldalakról, s mintha magam is átérezném a fájdalmat mely hősünket sújtja.
Egy lehengerlő történet egy zseniális írótól, de és itt jön a de...a Back in Black alatt miért nem küldték szabira Peter Davidet.
Ahogy a FNS-es részeket olvastam, folyton ezen járt az agyam. Félre ne értsetek imádom PAD-et a stílusát, a poénjait mindent, de ő ez esetben többet árt mint használ a történetvonulatnak ami sajnos meg is látszik. Míg a fő vonalon JMS történetében a legerősebb zseblámpa fénye se képes áthatolni a mű sötétségén addig, David a saját kis meséjével felkapcsolja a villanyt ledöntve ezzel a hangulat borzongató, sötét kastélyát. Azzal ahogy Peter David már az első oldalon beszúr egy poént, aztán a következőt és a rá következőt, hogy az ő Peterének a legnagyobb gondja nem a nénikéje, hanem hogy hol aludjon aznap éjjel (mellesleg a felessége nélkül) ami teljes mértékben leöli a hangulatot.
Szavazás