Sziasztok!
Próbálok úgy írni, hogy ne kizárólag off legyek, de mivel a barátaim nem olvasnak Pókembert, csak veletek tudom megosztani a mondandómat, az élet és a képregények összefonódását. És tudom, le kéne szoknom a többszörösen összetett mondatokról.
<Szövegdoboz: Pár évvel ezelőtt> Mikor eredetiben olvastam a Még egy napot, úgy alakult, hogy közvetlenül előtte fejeztem be a Sensational Spider-Man Annual-t (HP 2013 különszám), így extrán "fájdalmas" volt végignézni, ahogy Peter-ék elvesztik egymást, de talán pont ezért (meg mert romantikus alkat vagyok), másképp is csapódott le bennem a sztori, mint a többségben; nem az olvasók szempontjából néztem, azon dühöngve, hogy ostoba retcon, szerkesztői machináció, stb., hanem szinte a karakterek bőrében érezve magam "gyászoltam" a kapcsolatukat. De pont ezért úgy is gondoltam, ennél aktuálisabban nem is fogyaszthattam volna a sztorit.
<Szövegdoboz:Napjainkban> Húsvétvasárnap délelőttje van, a héten még az összeköltözést tervező, 15 hónappal ezelőtt óta barátnőm nálam aludt, szerelmesen ébredünk, mosolygás, becézgetés. Elkísérem egy darabon hazafelé, de megbeszéljük, hogy másnap meglátogatom hervadásgátlás céljából. Csókok, ölelés, mint mindig, otthonról megírjuk, hogy rendben hazaértünk, "- Jó volt veled lenni, jó étvágyat, szeretlek. - Veled is, köszi, én is szeretlek
", napközben szórványos üzenetváltások, hogy jól megy-e a tanulás. Éjfélkor sms-t kapok, majd hívást, hogy ébren vagyok-e, mert útban van hozzám. Lemegyek a ház elé, megérkezik, fájdalmas arcot vág. Végig arra gondoltam, terhes vagy kidobta otthonról az anyja. Nagy nehezen megszólal, "már nem érez úgy, mint az elején, össze van zavarodva érzelmileg". Visszaadja az ő továbbalvását segítő, korán induló munkanapjaimkor használatos lakáskulcsot, "azért jött most, hogy ne kelljen délelőtt potyára odautaznom", sarkon fordul és hazaindul, hiába próbálom sokkos állapotomban marasztalni.
<Szövegdoboz: Ma> A zombiként töltött hétfő és a csodával határos módon túlélt keddi munkanap után hazajövök, a postaládában a képregény. Belelapozok. Furcsa mosoly szökik az arcomra: mégis lehet aktuálisabb.
Sokaknak nem a szakítás szúrta a szemét a sztori kapcsán, hanem hogy karakteridegen varázslás és múltátírás kísérte azt. Nektek a mostanihoz képest hogy tetszett volna, ha nem ragaszkodnak az esküvőtlenítéshez, (tudom, akkor meg sem írják a sztorit, mert nem MJ volt a probléma, hanem a fiatalítási szándék, de a töritanárokkal ellentétben a képregényesek kifejezetten szeretik a "Mi lett volna, ha" kérdést) hanem a Még egy nap helyett úgy írják meg a történetet, hogy a hamarosan nálunk is megjelenő
One Moment in Time idevágó része a jelenben játszódik, látjuk a személyiségfelfedés hatásának módosítását Strange-ék által, Peter hazamegy, MJ azt kívánja, bár ő sem emlékezne, és elmondja, hogy úgy érzi, már eltávolodtak, kifejezetten nem csak a Pókemberkedés miatt, hanem emberileg is, átalakultak az érzelmei, ezért egyedül szeretné folytatni?
Szavazás