A Hihetetlen Pókember (Kingpin füzetek)

[kaine]

Amúgy ezt a nem akarjuk Petert öregíteni dolgot mindig is totál abszurdnak tartottam...

Ha azt vesszük alapul, hogy az olvasók fiatalok vagy éppen azt, hogy azért nincsenek új fiatal olvasók, mert a legnépszerűbb hősök már nem az ő korosztályuk, akkor valahol érthető. Csak azért nem, mert nem ezért nincsenek fiatal olvasók. Szerencsére ezt Slott jól látta, és nem próbálta erőszakosan fiatalítani Petert, sőt.

Mondjuk azt már Gaiman is megmondta, hogy állatira nehéz lebilincselő történetet írni a viszonzott szerelemről.

Igaza van, hát hol itt a konfliktus? 

[balogh44]

Nos igen, szerintem is egy elégé fájdalmas lépés volt ez az egész, és MJ ennyi idő utáni magyarázata még rosszabb mint Mephisto féle verzió, szerintem. Szóval jelenleg akkor Mephisto az egyetlen, aki emlékszik bármire abból az egészből a Marvel Univerzumban, úgy ahogy először történt?
Amúgy ez a vissza fiatalítás, trendibb Parker létrehozása, lehet hogy jó út volt a kiadónak új olvasók toborzására, és a magányos, házasság előtti időszakhoz hasonlító, életmódot folytató szinglik szemében piros pont lett a sorozat. De azok, akik közben a karakter eddigi életét nyomon követték régóta, azok számára egy csalódás lett szerintem, és erre még jobban rá fog játszani a későbbi széria, nem a Superior (az még engem is érdekelni fog ) hanem ami utána jött. Valószínű ha addig eljut a magyar kiadás, abba is hagyom a sorozat gyűjtését, és marad csak a PPP a számomra.

[kevinkain]

Tény, hogy írói bénázás volt, de ez egy ördögi kör: MJ-t irreálisra írták a béna írók, majd a további gyáva írók nem merték mindenki által imádott tökéletes nőt árnyaltabbra tenni, és mivel a legtöbb író nem mert bevállalni semmi összetettebb dolgot, annyira meg nem voltak tehetségesek, hogy valami kreatívat hozzanak ki a helyzetből, így patthelyzet alakult ki. Pedig millió ötlet lenne, sőt teljesen egyszerű, primitív hétköznapi ötletek, amikkel érdekessé lehetett volna tenni a helyzetet, vagy felbolygatni az állóvizet. Mondjuk egy másik nő jönne a képbe, esetleg valami történik is, még ha valamilyen drog befolyása alatt, egy szupergonosz terve által, azzal is lehetett volna fokozni a dolgokat, vagy amit már említettem: veszekedések, a pókemberkedés megrontotta volna a kapcsolatukat, az említett gyerek, vagy ha valakinek a szingli Parker sztorik jönnek be, akkor egy összeveszés, ami miatt szétköltöznek, vagy akármi. Mindenki szidja a Múlt emlékei sztorit, de az akkor is egy hihetetlenül erőteljes és bátor húzás volt az írótól, sőt annak a befejezését is lehetett volna alapul venni a házasság (akár ideiglenes) megszűntetéséhez, mert Peter rájött, hogy az igazi szerelme Gwen volt, és ezért elhagyta volna MJ-t, mert nem akarta őt bántani vagy átverni.
De akármi lehetett volna, millió ötlet, megoldás létezik mindenre: a történetek érdekesebbé tételére, a házasság befejezésére, esetleg szüneteltetésére, ahogy MJ látszólagos halálával is tették.

Az meg nagyon unalmas, hogy a változtatások helyett inkább rebootolnak folyton. Marvelnél azért szerencsére viszonylag egységes volt az unverzum pár évvel ezelőttig (lehet utána is, nem tudom, mert magyarul olvasom csak), de a DC egy nagy rakás vicc. Az általam olvasott DC képregényeknek szinte a fele eredettörténet és már rohadtul unom, főleg, hogy ugyan azoknak a karaktereknek csinálnak mindig új eredetet.
Ám ebben a legabszurdabb, hogy fiatal olvasókat akarnak megszerezni maguknak, akik még nem rajongói a karaktereknek, vagyis ugyan olyan rajongók lehetnének az új, fiatalabb karaktereknek, miközben az idősebb olvasóknak megmaradna a hősük, akikkel együtt nőttek fel. Szóval az egész világ összerakása meg a hülye szabályaik a kiadóknak úgy hülyeség ahogy van.

[talgaby]

A DC a 2010-es években a 30/40-es korosztályt célozta meg, és ezt eléggé nyíltan be is vallotta.

[kaine]

erre még jobban rá fog játszani a későbbi széria, nem a Superior (az még engem is érdekelni fog ) hanem ami utána jött.

Mire gondolsz, én pont nemrég olvastam az összes Superior utáni részt, és tökre várom, nekem nagyon bejött. Ha nem lenne pont a Slott-korszak előttünk, akár át is ugranék oda.

a legtöbb író nem mert bevállalni semmi összetettebb dolgot, annyira meg nem voltak tehetségesek, hogy valami kreatívat hozzanak ki a helyzetből, így patthelyzet alakult ki.

Á, nem gondolod komolyan, hogy a Marvel összes írója töketlen volt, és nem jutott eszükbe semmi! Amiket leírtál, az egyszerű olvasóknak is eszükbe jutott, ehhez még írónak sem kellett lenni. Nyilván szerkesztői döntés, hogy milyen vonalon kell haladni. Pókember olyan 100%-ig pozitív karakter, mint Superman, nála kizárt volt, hogy ő csalja meg MJ-t vagy bármi rosszat tegyen.
Csak hogy ne a levegőbe beszéljek:

Mondjuk egy másik nő jönne a képbe, esetleg valami történik is, még ha valamilyen drog befolyása alatt, egy szupergonosz terve által, azzal is lehetett volna fokozni a dolgokat,

A múlt emlékei (te elírtad, mert te a Múlt bűneiről beszéltél), magyarul is kijött. Gwen lánya épp megcsókolja, amikor MJ betoppan. A Királynő a tévében csókolta meg (ekkor lett szerves hálója Pókembernek).

vagy amit már említettem: veszekedések,

Mary Jane majdnem állandóan veszekedett vele az esküvő után. Néha a sikításig, hisztiig.

a pókemberkedés megrontotta volna a kapcsolatukat,

Mindig az rontotta meg. A Mega Marvel 2-ben lesz egy jelenet, ami zseniális, amikor a szimbióta, illetve Venom rátört MJ-re. Eddig ezt nem láttuk, csak onnan, hogy Peter hazament, és MJ sokkot kapva kucorgott a földön. De Venom (a ruha) feltesz MJ-nek egy baromi tökéletes kérdést ezzel kapcsolatban.

az említett gyerek,

Ott a 150 rész Spider-Girl sorozat, plusz most a Renew Your Vows sorozat.

vagy ha valakinek a szingli Parker sztorik jönnek be, akkor egy összeveszés, ami miatt szétköltöznek,

Amazing v2, amikor felrobban MJ gépe, és Peter azt hiszi, meghalt. Sokáig szingli lesz, kezd is kialakulni valami Jillel. Aztán utána a majdnem teljes JMS korszak, amikor MJ másik városba költözik a trauma miatt. De attól még a felesége maradt, vagyis Peter akkor is meg volt kötve. Hidd el, mindent kipróbáltak már, csak valahol mindig korlátokba ütköztek. Most ez a korlát nagyjából ledőlt, nagyobb szabadságot kaptak az írók.

Az meg nagyon unalmas, hogy a változtatások helyett inkább rebootolnak folyton.

Szerencsére ez a Marvelnél nem trend, bár a visszaszámozás is tud zavaró lenni. DC-t már régóta nem olvasok, újakat biztosan nem.

Ám ebben a legabszurdabb, hogy fiatal olvasókat akarnak megszerezni maguknak, akik még nem rajongói a karaktereknek, vagyis ugyan olyan rajongók lehetnének az új, fiatalabb karaktereknek, miközben az idősebb olvasóknak megmaradna a hősük, akikkel együtt nőttek fel.

Talán, mert a filmekből megismerik őket, akkor alighanem őket is szeretnék viszontlátni a képregényben is, nem vadonatúj hősöket. a Marvel ezt is jól kezelte annak idején, az Ulti univerzummal.

[balogh44]

Konkrétan az, mikor Peterből Tony Stark-ot csináltak. A karakter pont azért volt számomra szerethető, mert nem volt csúcsgazdag, meg az a sok kütyü....


De amúgy korábban is van ami nem jön be, konkrétan a pókpáncél.

[kaine]

Pedig tök logikus lépés volt, hisz van annyi esze, mint Starknak. Épp az volt erőltetett, hogy még mindig egyik napról a másikra él ennyi ésszel. És egy egészen új világ nyílt meg előtte a technikai eszközök révén, ami újszerűvé varázsolta a történeteit.
A páncél csak rövid ideig volt meg, ha jól emlékszem.

[grey gargoyle]

Nekem a 90es évek MJ-je jut eszembe ezekről. Amikor rászokott a dohányzásra. De állandóan depis volt, őrlődött, aggódott, és volt olyan időszak, amikor nagyon eltávolodtak egymástól, úgy értem, hogy együtt laktak, de nem is beszéltek.

[kevinkain]

Á, nem gondolod komolyan, hogy a Marvel összes írója töketlen volt, és nem jutott eszükbe semmi! Amiket leírtál, az egyszerű olvasóknak is eszükbe jutott, ehhez még írónak sem kellett lenni. Nyilván szerkesztői döntés, hogy milyen vonalon kell haladni.

Én nem a konkrét történeteket kritizáltam, hanem az esküvő létjogosultságát próbáltam megvédeni. Persze, hogy rengeteg jó történet volt a házas időszakban, ahogy a kedvenc póktörténeteim, a HP v1-béli misztikusabb sztorik, meg az eddig Kingpin kiadványok, amikben szintén voltak remek történetek. Annyiban igaz, hogy gyengébb a korszak, hogy bár hiába lehetnek jó történetek, attól még a magánélete unalmas így hosszútávon. Pl. volt egy rész, amikor Sue-val beszélgetett MJ a házasságról, és az volt kb. a legtöbb, amit ebből kihoztak. Vagy legalábbis amiket én olvastam azokon belül, de ez nem ok arra, hogy eltöröljék az egészet.

Pókember olyan 100%-ig pozitív karakter, mint Superman, nála kizárt volt, hogy ő csalja meg MJ-t vagy bármi rosszat tegyen.

És ez baj, mert irreális, de ezt a témát már kibeszéltük párszor .
Azzal viszont nem értek egyet, hogy ne csalhatná meg semmilyen körülmények között. Végül is azt engedték a Marvelnél, hogy a szent karakterük alkut kössön a Sátánnal, de azt ne engednék meg, hogy mondjuk bedrogozza egy női szupergonosz, és Peter szexel vele, miközben azt halucinálja, hogy MJ-vel van? Ez pl. simán megtörténhetne, sőt máshogy is, pl. egy alternatív univerzumban ragadna egy időre, ahol élne Gwen, és azt hinné Peter, hogy sose jut haza, így összejönne Gwennel.
Persze ezek csak ötletelések, amiket bárki tud, csak arra akarok rámutatni, hogy az ő tökéletes erkölcseivel is lehetnek olyan esetek, amikor megtörténhet.

A múlt emlékei (te elírtad, mert te a Múlt bűneiről beszéltél), magyarul is kijött.

Tudom, olvastam mindegyiket, csak a címüket kevertem össze .

Mary Jane majdnem állandóan veszekedett vele az esküvő után. Néha a sikításig, hisztiig.

Akkor meg miért ne romolhatott volna el hosszútávon a kapcsolatuk? Bizonyos felnőtt olvasóknak igen is tanulságos és tartalmas sztori lett volna, hogyha látják, hogy két szinte tökélet és tökéletesen jó ember is képes tönkretenni egy házasságot, így pedig ha mondjuk az olvasó is elvált, akkor könnyebben túltenné magát a dolgon. Végül is nem ez a lényege a legtöbb művészetnek, hogy jobbá és könnyebbé tegye az emberek életét, elgondolkodtasson, vagy más megvilágításba helyezzen bizonyos dolgokat?

Ott a 150 rész Spider-Girl sorozat, plusz most a Renew Your Vows sorozat.

Csak kár, hogy azok alterverzumok. Ennek ellenére szívesen olvasnám azokat is. Csak az a baj az ilyesmivel, hogy a fő univerzumot sokkal szívesebben olvasom, mert ott tudok sok előzményt, egyéb sztorit meg mindent. Én szeretem a folytatásokat is a filmekben, mert visszatérnek jól ismert karakterek, de egy alterverzum vagy reboot épp ezt veszi el és kezdhet újra építkezni. Egy már ismert karakterrel egy kevésbé jó sztorit is könnyebb élvezni, mint egy ismeretlennel.

Hidd el, mindent kipróbáltak már, csak valahol mindig korlátokba ütköztek. Most ez a korlát nagyjából ledőlt, nagyobb szabadságot kaptak az írók.

Én elhiszem és tudom, a gond csak az, hogy hülyeségeket csinálnak. Millió jobb módja lett volna ennek ennél a Mephistós baromságnál, és remekül meg lehetett volna oldani a házasságot is. Nem kell megvédeni az idióta szerkesztőket meg a tehetségtelen írókat. Az, hogy egy alaphelyzetet nehéz kezelni, még nem indok arra, hogy ne tudjanak belőle valami értelmeset kihozni. Ha valaki nem képes elvégezni egy munkát, akkor ne vállalja el, ha meg elvállalja, akkor ha elcseszi, ne érveljen azzal, hogy de "alapból nehéz volt, szal nem az én hibám".
Ez megy szinte az össze Young Adult novellánál is: egy nagyon kreatívnak és ötletesnek tűnő alapötlettel rukkolnak elő, aztán nem tudnak vele mit kezdeni és oda nem illő közhelyekkel töltik ki a tehetségük és kreativitásuk hiánya okozta űrt. Vagy nem is kell ennyire messzire menni: a DC filmeknél van az új darkos irány, ami miatt sok alapdolgot megváltoztattak, aztán a következő filmben meg már képtelenek kezelni ezt az új helyzetet. Ha valaki nem tud kezelni egy házas hőst, akkor írjon más hőst, aki nem házas, ennyi.

Szerencsére ez a Marvelnél nem trend, bár a visszaszámozás is tud zavaró lenni. DC-t már régóta nem olvasok, újakat biztosan nem.

Tény, hogy azért sehol sincs a Marvel a DC-hez képes az abszurd reboot-ok terén, bár eléggé behozták a lemaradásuk ezzel a One More Day-el . Bár azt el kell ismerni, hogy inkább egy ilyen abszurd és "kidolgozott" ötlet legyen, mint amit a DC csinál, hogy csakúgy "legyen most minden mást oszt jónapot".

Talán, mert a filmekből megismerik őket, akkor alighanem őket is szeretnék viszontlátni a képregényben is, nem vadonatúj hősöket. a Marvel ezt is jól kezelte annak idején, az Ulti univerzummal.

Az Ultimate valóban zseniális húzás volt és szerintem is ezt kéne csinálni: ha kiöregszenek a hősök, jöjjön egy új univerzum a hősök megfiatalításával, és a régieket hagyják, hogy nyugodtan éljék az életüket.

Nekem a 90es évek MJ-je jut eszembe ezekről. Amikor rászokott a dohányzásra. De állandóan depis volt, őrlődött, aggódott, és volt olyan időszak, amikor nagyon eltávolodtak egymástól, úgy értem, hogy együtt laktak, de nem is beszéltek.

No, ahogy látom, voltak, akik ki tudtak hozni dolgokat a házasságból is .

Amúgy most olvasom az új számot és meglepően tetszik a rajz, mert végre úgy ábrázolják őket, mint két átlagember a hétköznapokban, nem pedig egy szupermodell és egy szuperhős. Illik a sztorihoz.
A Dr Stranges húzást sem érzem annyira erőltetettnek, mert ennek semmi köze a Mephistos sztorihoz, ez csakúgy megtörtént és lehet anélkül is megtörtént volna.
Viszont túl sok az erőltetett belemagyarázás és sokszor azt érzem, hogy az író random ötleteket dobál be, amiket korábbi események ismeretében nem jutottak volna eszébe, szal vagy nem nézett utána a dolgoknak, vagy nem érdekelte az ilyen apróságok, mint a kanonitás és hasonlók .

[grey gargoyle]

de azt ne engednék meg, hogy mondjuk bedrogozza egy női szupergonosz, és Peter szexel vele, miközben azt halucinálja, hogy MJ-vel van? Ez pl. simán megtörténhetne, sőt máshogy is, pl. egy alternatív univerzumban ragadna egy időre, ahol élne Gwen, és azt hinné Peter, hogy sose jut haza, így összejönne Gwennel.

Ez mind a kettő, igencsak hasonlóan, már megtörtént egy-egy másik karakterrel a marvel univerzumban.

Bizonyos felnőtt olvasóknak igen is tanulságos és tartalmas sztori lett volna, hogyha látják, hogy két szinte tökélet és tökéletesen jó ember is képes tönkretenni egy házasságot, így pedig ha mondjuk az olvasó is elvált, akkor könnyebben túltenné magát a dolgon.

Ne már, hogy ez kéne, hogy legyen a cél? Azt mutassa be, hogy egy házasságnak el kell romlania? Vígasztaljuk meg szegény elváltakat, hogy nem működött a kapcsolatuk? Ez olyan, mint egy Adam Sandler film, éltessük a tökéletlenséget, csakhogy ezek a képregények pont nem erről szólnak, ha erről szólnának, más célközönségük lenne, és valszeg még ekkora olvasóbázisuk se lenne.

Az, hogy egy alaphelyzetet nehéz kezelni, még nem indok arra, hogy ne tudjanak belőle valami értelmeset kihozni.

Egyébként ez már tök más téma, de egy házas életben alapvetően mi az izgalmas? Arról szól, hogy az életed bizonyos idő után egy megszokássá válik, ugyanazzal az emberrel vagy emberekkel élsz évekig, velük vagy minden nap, és ez az a helyzet, amikor egy bizonyos idő után már nem sok újdonság tud történni. Nyilván ki lehet forgatni a szavaimat, és nyilván van ellenpélda, de arra gondolok, hogy egy átlagos házas életben nagyon is benne van a monotonitás, mert nem hiszem, hogy 10-20 év házasság után is ugyanolyan izgalmas ugyanahhoz emberhez hazamenni. Amit ebből ki lehet hozni, az a köztük lévő konfliktusok, amik leginkább Peter kettős életéből fakadnak, ezek pedig megvoltak bőven. Gyerekük is lett volna, nem csak rajtuk múlt úgy tudom. Olyan is volt, hogy Peter két hétig nem jött haza, lásd kraven utolsó vadászata. Mary Jane-t nem nagyon árnyalták a házassága alatt, ebben igazad van, de a házasságukból, amit lehetett kihoztak. Ebből akkor lehetett volna többet kihozni, ha Pókember nem egy magánéletét és szeretteit féltő és titkoló valaki, és mondjuk a feleségének is vannak/lehetnek külön kalandjai. (mondjuk példa lehetne erre, hogyha a Fekete Macskával házasodik össze, garantáltan nem lett volna unalmas a házassága)

[kevinkain]

Ne már, hogy ez kéne, hogy legyen a cél? Azt mutassa be, hogy egy házasságnak el kell romlania? Vígasztaljuk meg szegény elváltakat, hogy nem működött a kapcsolatuk? Ez olyan, mint egy Adam Sandler film, éltessük a tökéletlenséget, csakhogy ezek a képregények pont nem erről szólnak, ha erről szólnának, más célközönségük lenne, és valszeg még ekkora olvasóbázisuk se lenne.

Miért ne lehetne ilyesmi a cél? Hányszor hallottam már, hogy sokan írták, hogy a képregények segítettek neki átvészelni korszakokat, feldolgozni dolgokat, egyebeket. Sőt, olyat is olvastam, hogy valaki azt írta egyik szakítós sztorira, hogy az pont jól jött neki, mert épp egy szakításon volt túl. Ha nem erről szólnak a képregények akkor miről? Sok Marvel képregény, de főleg a Pókember pont, hogy erről szól, mert aki csak szuperbunyókat akar folyamatosan olvasni az olvasson DC-t! Meg milyen hülye szöveg ez, hogy "éltessük a tökéletlenséget"? Inkább a tökéletlenséget éltessük, mint az irreális tökéletességet. Arról nem is beszélve, hogy ez sok öreg ember mentalitása, hogy "régen, mi megjavítottuk és nem kidobtuk azt, ami elromlott", majd leéltek egy életet olyan mellett, akivel egyáltalán nem voltak boldogok, csak a látszat kedvéért, gyávaságból. Pont ilyesmiről szóltak a sztorik és pont ilyen témák és történetek lennének a logikus következő lépés, a Pókemberen felnőtt olvasótábornak. A legnagyobb probléma ezzel csak az, hogy sokszor olyan stúdió és írók kezében van a karakter, akik gyávák, és elég ironikus, hogy olyan emberek egyengetik, a legnagyobb felelősségtudatú hős sorsát, akikben egy fikarcnyi felelősségtudat sincs.

Egyébként ez már tök más téma, de egy házas életben alapvetően mi az izgalmas? ... Amit ebből ki lehet hozni, az a köztük lévő konfliktusok, amik leginkább Peter kettős életéből fakadnak, ezek pedig megvoltak bőven. ... (mondjuk példa lehetne erre, hogyha a Fekete Macskával házasodik össze, garantáltan nem lett volna unalmas a házassága)

Tény, hogy egy házasélet alapból nem izgalmas, de épp ezért szoktak az emberek gyereket szülni, nevelni, meg hasonlók. Nem hiszem el, hogy egy olyan univerzumban, ahol kedvükre módosítgatják karakterek a valóságot, klónozgatnak mindenkit, meg egyéb elszállt dolgok történnek, nem tudták volna elérni, hogy gyerekük születhessen. Amúgy épp ez a nevetséges az egészben, hogy ahelyett, hogy továbblépnének és átadnák a stafétát egy fiatalabb karakternek, erőltetik az újra és újra gyökerekhez való visszatérést, mert Peternél ez a csajozós korszak rendszeres visszahozása egyre szánalmasabb, mert Gwen meghalt a pókemberkedése miatt, MJ-vel meg nem működött, ugyan ebből az okból, vagyis mégis mi a francért gondolja, hogy más csajjal működhet bármi is? Ő csak egy másik szuperhőssel lehetne hosszútávon és viszonylag biztonságosan együtt. A macska egy idióta, amiért csak a pókrészét képes elviselni, de rengeteg más hősnő is van az univerzumban, vagy más univerzumokban.

[kaine]

Pl. volt egy rész, amikor Sue-val beszélgetett MJ a házasságról, és az volt kb. a legtöbb, amit ebből kihoztak.

Az tényleg tök jó volt.

Azzal viszont nem értek egyet, hogy ne csalhatná meg semmilyen körülmények között. Végül is azt engedték a Marvelnél, hogy a szent karakterük alkut kössön a Sátánnal, de azt ne engednék meg, hogy mondjuk bedrogozza egy női szupergonosz, és Peter szexel vele, miközben azt halucinálja, hogy MJ-vel van?

Lehetne, de ebben az esetben meg az lenne az erőltetett, ha ezért MJ megharagudna.

Ez pl. simán megtörténhetne, sőt máshogy is, pl. egy alternatív univerzumban ragadna egy időre, ahol élne Gwen, és azt hinné Peter, hogy sose jut haza, így összejönne Gwennel.

Ez viszont nem, Pókember egyik fő lényege, hogy sosem adja fel, így nem nyugodna bele, hogy nem jut haza.

Akkor meg miért ne romolhatott volna el hosszútávon a kapcsolatuk? Bizonyos felnőtt olvasóknak igen is tanulságos és tartalmas sztori lett volna, hogyha látják, hogy két szinte tökélet és tökéletesen jó ember is képes tönkretenni egy házasságot,

Elromolhatott volna, hogyne. De ne felejtsd el, hogy nem akartak elvált Pókembert.

Az, hogy egy alaphelyzetet nehéz kezelni, még nem indok arra, hogy ne tudjanak belőle valami értelmeset kihozni. Ha valaki nem képes elvégezni egy munkát, akkor ne vállalja el, ha meg elvállalja, akkor ha elcseszi, ne érveljen azzal, hogy de "alapból nehéz volt, szal nem az én hibám".

Ezt az érvet sokat hallom, de nem tudom magamévá tenni. Az írók nem varázslók, ráadásul jó íróból baromi kevés van, és a jobbak a filmiparban vannak. A képregénykiadóknak azokkal kell dolgozniuk, akik vannak, nincs túljelentkezés írókból. Örülnek, ha találnak egy jó írót, nem fogják elzavarni azzal, hogy ha nem tudod kezelni ezt a kezelhetetlen helyzetet, akkor menj a DC-hez. Nem beszélve arról, hogy egy végtelen történetről van szó, mert ha csak egy sztorit kéne írni, biztosan lenne rá ötlet, megoldás. De hogy a következő 2000 sztorit írd úgy, hogy egy hétköznapi, szinte unalmas párkapcsolatot tégy benne végig érdekessé, az nem működik. Ott a körülményeket kell megváltoztatni, vagy mindegy mit csinálnak, nem lesz kellőképp érdekes.

(mondjuk példa lehetne erre, hogyha a Fekete Macskával házasodik össze, garantáltan nem lett volna unalmas a házassága)

Igen, hisz amíg együtt voltak, addig is több minden történt közöttük, mint MJ-vel 30 év alatt. Gwent azért ölték meg, mert a kapcsolatuk eljutott arra a pontra, ahonnan már nem volt hová fejlődni a házasságon kívül. MJ-vel azért házasodtak össze, mert Stan Lee összeadta őket a napi stripben, és nem akartak lemaradni. Előtte Peternek volt több barátnője, vagy csak olyan, akit szívesen látott volna maga mellett, de mind egy-egy érdekes történet volt, mindenkinek saját élete, útja, sztorija volt, ami miatt a magánélet is sokkal érdekesebb volt. Tökéletes példa a Fekete Macska, amiből megtudhattuk, milyen lenne a rendíthetetlen hős élete, ha egy bűnöző lenne a barátnője. Mary Jane mellett semmi lehetőség nem volt a magánélet kiaknázására, csak a jól ismert elraboljuk a feleséged, a veszekedés Pókember miatt, és nagyjából ennyi.

Arról nem is beszélve, hogy ez sok öreg ember mentalitása, hogy "régen, mi megjavítottuk és nem kidobtuk azt, ami elromlott", majd leéltek egy életet olyan mellett, akivel egyáltalán nem voltak boldogok, csak a látszat kedvéért, gyávaságból.

Mi van, ha tényleg megjavították, és jó lett? Amit te mondasz, az az, hogy ha valakivel volt egy veszekedésed, akkor azonnal szakítás, mert elromlott, lépjünk tovább.

Gwen meghalt a pókemberkedése miatt, MJ-vel meg nem működött, ugyan ebből az okból, vagyis mégis mi a francért gondolja, hogy más csajjal működhet bármi is?

Mert 1: sosem adja fel a reményt 2: mert annyiban ő is esendő, hogy ő is szeretne boldog lenni. Még ha tudja is, hogy veszélyes, de boldog akar lenni. Alapvető emberi tulajdonság.

Ő csak egy másik szuperhőssel lehetne hosszútávon és viszonylag biztonságosan együtt.

Ez igaz. A legújabb barátnője különben Seregély, szóval ez pipa.

A macska egy idióta, amiért csak a pókrészét képes elviselni

Rég olvastál már Cicát.

[grey gargoyle]

Miért ne lehetne ilyesmi a cél? Hányszor hallottam már, hogy sokan írták, hogy a képregények segítettek neki átvészelni korszakokat, feldolgozni dolgokat, egyebeket. Sőt, olyat is olvastam, hogy valaki azt írta egyik szakítós sztorira, hogy az pont jól jött neki, mert épp egy szakításon volt túl. Ha nem erről szólnak a képregények akkor miről? Sok Marvel képregény, de főleg a Pókember pont, hogy erről szól, mert aki csak szuperbunyókat akar folyamatosan olvasni az olvasson DC-t! Meg milyen hülye szöveg ez, hogy "éltessük a tökéletlenséget"? Inkább a tökéletlenséget éltessük, mint az irreális tökéletességet. Arról nem is beszélve, hogy ez sok öreg ember mentalitása, hogy "régen, mi megjavítottuk és nem kidobtuk azt, ami elromlott", majd leéltek egy életet olyan mellett, akivel egyáltalán nem voltak boldogok, csak a látszat kedvéért, gyávaságból. Pont ilyesmiről szóltak a sztorik és pont ilyen témák és történetek lennének a logikus következő lépés, a Pókemberen felnőtt olvasótábornak.

Ez, amit te írsz, és amit én írok, egyfajta egyensúly, vagy mérleg, abba az irányba, hogy szappanoperás legyen, mint egy brazil sorozat vagy barátok közt, vagy abba az irányba, hogy képregényesebb legyen, amibe az emberek inkább a tökéletest akarják látni, azt, amit hiányolnak a saját életükből. Egy jobb szuperebb világot, és meggyőződésem, hogy sokan a szuperhősös képregényeket pont ezek miatt olvassák, mert ott nem azt látják, hogy apu és anyu öli egymást, hanem hogy a jó elveri a gonoszt, és a végén boldogok lesznek. Hozzáteszem, hogy a jó történet attól jobb, hogy ennél árnyaltabb, de a lényeg, hogy ez egy "mese" amibe nem azt akarjuk látni, hogy milyen egy rossz kapcsolat. Erre céloztam az előző hozzászólásomban. És a kiadónak meg a szerkesztőknek tudniuk kell hogy ebből a kettőből mennyi legyen benne, hogy megtartsák az olvasókat, vagy éppen több olvasót szerezzenek. Ha elbillen a mérleg az egyik irányba, akkor az egy csomó olvasónak nem fog tetszeni. Te inkább azt szeretnéd, hogy kevesebb "mese" legyen benne, és több magánélet. Szerintem meg ezt nehéz úgy megoldani, hogy ne menjen a másik oldal rovására. Pl. Nyilván egy csomó olvasó nem arról akart olvasni, hogy Peternek milyen pelenkázási problémái vannak a gyerekével kapcsolatban, és ezt a kiadónak mérelgelnie kellett. Megtehették volna, ha akkoriban erre van igény.

[kevinkain]

Elromolhatott volna, hogyne. De ne felejtsd el, hogy nem akartak elvált Pókembert.

Épp ez a nagy probléma: miért nem? A Marvel nagy előnye mindig is a földhözragadtabb, reálisabb történetek, komoly és tartalmas magánéleti szálakkal, erre meg itt álszentkednek és nem mernek egy ilyet meglépni.
Sőt én még egy olyan sztorit is el tudnék képzelni, hogy MJ-vel azután váltak el, hogy gyerekük lett. Tény, hogy az durva, de akkor is reális, komoly, drámai, ráadásul ott a lehetőségek végtelenek, mert egy olyan helyzetből szó szerint akármit ki lehet hozni.

Ezt az érvet sokat hallom, de nem tudom magamévá tenni. Az írók nem varázslók, ráadásul jó íróból baromi kevés van, és a jobbak a filmiparban vannak. A képregénykiadóknak azokkal kell dolgozniuk, akik vannak, nincs túljelentkezés írókból. Örülnek, ha találnak egy jó írót, nem fogják elzavarni azzal, hogy ha nem tudod kezelni ezt a kezelhetetlen helyzetet, akkor menj a DC-hez.

Ezzel nagyon nem értek egyet, mégpedig azért nem, mert szerintem itt "jó író" alatt olyan nevet értesz, aki már letett valamit az asztalra. Oké, hogy el kell ismerni az érdemeiket, de megérdemelnék, hogy időnként seggbe rugdossák őket, ha csak üldögélnek a babérjaikon.
Szerintem alapvetően kétféle "jó író" létezik: a tehetséges és a kreatív. A tehetséges képes akár egy 2000 oldalas könyvet írni a semmiről és mégis élvezet lesz olvasni, míg a kreatív képes remek dolgokat kitalálni, véghez vinni és hosszútávon kezelni is az egyedi helyzeteket. Persze a valóban jó írók olyanok, hogy mindkettőben jók, és ezekből kevés van, de olyan író amelyik csak az egyik kategóriába esik, rengeteg van. Ezért zavar, amikor olyan írók kapnak ilyen komoly megbízásokat, akik gyakorlatilag egyiknek se számítanak.
Szerintem időnként kiírnának egy pályázatot, hogy "Én így folytatnám Pókember történetét" címmel, amiben képregényterveket kéne küldeni, rengeteg olyan tehetséget fedeznének fel, akik az elkövetkező évekre biztosítanák nekik a sikert.
A másik dolog meg, hogy nem feltétlenül csak az a jó író, aki mindent jól ír, hanem az, aki tudja miben jó és azon belül alkot. Ha egy író nem tud mit kezdeni a karakter magánéletével, akkor ne írjon arról és koncentráljon a szupergonoszok elleni harcokra. Végül is nem kell minden történetbe beleszőni, hogy a hős hazamegy a feleségéhez, ahogy azt se részletezik minden füzetben, hogy a hősök mikor mennek WC-re.

Mi van, ha tényleg megjavították, és jó lett? Amit te mondasz, az az, hogy ha valakivel volt egy veszekedésed, akkor azonnal szakítás, mert elromlott, lépjünk tovább.

Ez azért eléggé szélsőséges érvelés, mert sose mondtam, hogy ne próbáljanak meg békülni, vagy újrakezdeni, ha volt valami gond, vagy veszekedés. Én csak arra céloztam, hogyha valaki úgy érzi, hogy nincs értelme, nem boldog, nincs jövője a kapcsolatának, akkor legyen ereje és bátorsága továbblépni. Az meg, hogy kinek hol a határ, mindenkinek a saját döntése, de ami tény: mindenkinek van határ, amikor már nem bírja tovább, még az olyan tökéletes karaktereknek is, mint Peter vagy MJ.

Rég olvastál már Cicát.

Csak azt olvasom, ami magyarul jön .

Ez, amit te írsz, és amit én írok, egyfajta egyensúly, vagy mérleg, abba az irányba, hogy szappanoperás legyen, mint egy brazil sorozat vagy barátok közt, vagy abba az irányba, hogy képregényesebb legyen, amibe az emberek inkább a tökéletest akarják látni, azt, amit hiányolnak a saját életükből.

Én egyáltalán nem várom el a szappanoperát, csak azt várom el, hogy a Marvel azt hozza, amivel befutott: szuperhősök is emberek, hétköznapi emberi gondokkal és problémákkal, reális háttértörténetekkel, amikkel az átlagos olvasó is tud azonosulni, és jobban érzi magát tőle, mert látja hogy a szuperhősök is hasonló gondokkal küzdenek, mint ők.

Te inkább azt szeretnéd, hogy kevesebb "mese" legyen benne, és több magánélet.

Egyáltalán nem azt akarom, mert nem a mennyiséggel van a gondom, hanem a minőséggel. Ha van benne magánéleti szál, akkor törekedjenek a realitásra, még ha az durva és sötét, akkor is, ha meg nem, akkor meg ne foglalkozzanak vele. Mindkét szélsőségbe való elbillenésből is olvastam már nagyon jó, és nagyon rossz történeteket.
Számomra még mindig az egyik legjobb és leghatásosabb jelenet a képregényekben, amikor az Ultimates-ben a Hangya majdnem megöli a Darázst, mert az felidegesítette. Ezért is bánom, hogy az Ultimate univerzum véget ért, mert ott végre egy olyan univerzumot hoztak létre, amiben a csillogó szuperhősvilág álcája mögé valódi sötét valóságot rejtettek.

Pl. Nyilván egy csomó olvasó nem arról akart olvasni, hogy Peternek milyen pelenkázási problémái vannak a gyerekével kapcsolatban, és ezt a kiadónak mérelgelnie kellett.

Az előzetese alapján kb. erről fog szólni a Hihetetlen Család 2, és mindenki odavan érte . A lényeg, hogy bármiről lehet írni, ha az jól van megírva és logikus, meg értelmes.

[kaine]

Csak két dolog, mert így is elég hosszúra nyúlt (bár már mindkettőt írtam korábban): azért nem lehetett válás, hogy Pókember ne tűnjön idősebbnek, és azok az írók, akik olyan jók, hogy mindent jól csinálnak, a filmiparban vannak, mert ott hatvanszor nagyobb fizetést kapnak, így könnyen átcsábulnak oda. Így a Marvel eleve adott helyzetben van, onnan kiindulva kell elérniük valamit. Onnan nyilván nem lesz 100%-os a végeredmény, de nekem tetszik, hogy mernek lépni.
Különben, amiket számon kérsz rajtuk, hogy miért nem csinálnak radikálisabb lépéseket, hát ezzel a válással, plusz Mephistóval szerintem elmentek a falig, ennél durvább még nem volt. És természetesen ez is rengeteg embernek nem tetszett, hát ezért nem lépnek ilyeneket túl gyakran.

[coleman]

azok az írók, akik olyan jók, hogy mindent jól csinálnak, a filmiparban vannak, mert ott hatvanszor nagyobb fizetést kapnak, így könnyen átcsábulnak oda.

Azért azt megjegyezném, hogy szerintem a filmipar legalább ugyanúgy szenved a jó írók hiányától, sőt jobban. Egy csomó film rakásszarul van megírva, ne menjünk messzire: SW 8.

Szerintem azért van masszív képregényfilmdömping, mert a Disney "rájött", hogy a képregényekben elképesztő mennyiségű cuccot megírtak, amiből pár évtizedig eredeti ötlet és írói zseni nélkül is simán lehet fosni a filmeket.

[petshop]

Azok az írók akik igazán jók, azok a saját nevükkel írnak regényeket, magukból csinálnak franchise-t. Amit aztán az ötlettelen Hollywood átvesz, átír, és csinál belőle (általában) egy sz*r filmet.
Stephen King, Cormack McCarthy, J.K. Rowling, Dan Brown, Dennis Lehane, stb... Élőket írtam, a legendás régieket nem hozom fel.

Az amit coleman ír, az nagyon erősen látszik, hogy messze a legrosszabb munkát hollywoodban a forgatókönyvírók végzik. Mindenki vér profi dolgot tesz le a nagy költségvetésű filmeknél, az operatőrök, a hangoktól kezdve, smink, spec effektesek, látványtervezők, filmzeneszerzők, de a forgatókönyvek szinte mindig valami rémesen bénák. Illetve a rendezés is még szokott ergya lenni (májkülbéj pl.).
Az egyetlen kicsi mentségük, hogy egy ilyen produkciónál rengeteg megkötésre kell figyelniük, átírni, változtatni miatta dolgokat... hogy a 12 évesek is értsék, hogy megfeleljen az aktuálpolitikának, hogy az ilyen olyan cégek reklámjai benne legyenek, és még ezer ilyen dologra kell odafigyelni, mígnem magára a történetre már nem is marad energia, idő, mert hát természetesen rohadt gyorsan kell a szövegkönyv, hogy már forgathassák is.

Meg lehet nézni pl. hogy itthon mennyi jobb magyar film készül, mióta a Filmalap létrehozta ezt a pályázatos dolgot, amiben szakemberek segítenek a forgatókönyv fejlesztésben. Azóta van fellendülőben újra a magyar film, mert idő van rá, hogy jobban kidolgozzák, finomítsák a szövegkönyveket, mivel elenyésző mennyiségű film készül itthon évente.

[coleman]

Én úgy látom, hogy Hollywoodnak muszáj folyamatosan gyártania a filmeket. A kamerának forogni kell, különben szétesik az egész gépezet. És ha még nem találtak jó történetet, akkor megcsinálják a szart. Nekik nem számít, mert a gyártás minden elemében profik, nézhetetlen úgysem lesz.

Ez mutatja, hogy az igazán kreatív munka a filmgyártásban az írás. Minden mást lehet hozni rutinból.

Szerintem egyetértünk, de én azt mondom, nincs mentség. Abból a pénzből, amik ott forognak, keressék meg a jó történeteket, és akasszanak le jó írókat.

[grey gargoyle]

A rossz írókat meg akasszák fel.

[Todd]

Ez mutatja, hogy az igazán kreatív munka a filmgyártásban az írás. Minden mást lehet hozni rutinból.

Azt ugye tudod, hogy ez butaság. Egyik tevékenység sem kevésbé kreatív mint a másik.
Amikor Kaine is ezzel jön, hogy írókból van a legnagyobb hiány, attól is mindig tikkel a szemem. Hogyne lennének.
Szerintem a probléma forrása teljesen másban keresendő.
Egy film esetében minden alkotó ott van a film készítése közben, látja a munkáját, tudja korrigálni, megvédeni, ha másvalaki szét akarná barmolni, egyetlen személyt kivéve, és ő az író. Ő csak átad valamit, ami lehet akármilyen kiváló, utána 5 tucat ember keze alatt átmegy (rendező, szerkesztők, producerek stb.), és mindenki hozzáteszi/elveszi belőle ami neki tetszik/nem tetszik.
Épp ezért nem értek egyet azzal sem amit Kaine ír, hogy a filmek beszippantják a jó írókat. Nem, a jó írók írják amit szeretnek, és megélnek abból, film forgatókönyvet vagy Marvel/DC képregényeket írni, az mondhatni degradáló, mert azzal eladod magad, és végzed az iparos munkát azzal, hogy másoknak írsz.
Én ezért szeretem mind a filmek, mind a képregények terén a szerzői cuccokat. Amikor az író/rendező, vagy író/rajzoló ugyanaz a személy, mert ott a saját álmát valósítja meg. Ez nem feltétlen garantálja a minőséget, de nem is lesz a végén az egymásra mutogatás, hogy nem én vagyok a hibás, hanem ez és ez (mint most is, hogy szegény írók keze meg volt kötve...).
Mondjuk máskor pont védeni szoktad a szuperhős képregényeket, most meg lényegében ezzel te mondod ki, hogy nem képviselnek komoly irodalmi értéket (mondjuk a hollywoodi filmek sem). Mondjuk ebben amúgy maximálisan egyetértek veled.