Ez csak félig igaz. Szerintem lehet egy sztori jó kevésbé sikerült rajzzal is (ahogy rajz nélkül is, könyvek esetében), lásd például a The Child Withint. De tény, hogy marha nagyot tud dobni a jó rajz az egészen. Meghatározó hangulatot tud adni a sztorinak, aláfestést. Na ez az, amit Ramostól sosem kapunk meg.
Kiemelem neked a lényeget belőle:
Lehet egy történet bármilyen jó, ha a hozzá tartozó rajz nem megfelelő, sosem fog igazán jóvá válni.Lehet attól jó, max. húzod a szád a rajzok láttán... de
igazán jó?
Mondok egy példát: képzeld el pl. a Grim Hunt-ot úgy, hogy a Ramos rajzolta volna... nehéz...
A DeMatteis-Sal Buscema páros történetei nekem tetszettek, egyedül a Vermin halála volt nagy csalódás, és az tényleg a rajzok miatt, azok a mutánsok, vagy mik, az egészet tönkreverték nekem, olyan bénán voltak rajzolva, meg Zémó is. Összefoglalva a 120onvalahanyadik CSP-ben nagyon jónak tűnt, úgy éreztem, hogy az lehet, és talán lesz is a legjobb DeMatteis-es sztori, mert a történet nagyon drámai volt, alig vártam, hogy valahogy elolvashassam. Aztán nagy pofára esés lett sajnos, pedig a sztori jó volt. Viszont sokszor a történetek komorságához, zordságához nagyon is illettek azok a szögletesebb, durvább, szikár rajzok. És az arckifejezések jók voltak, ami fontos ilyenkor.
Ramosnál a legkomolyabb dolgokat is mondhatják, drámázhatnak, mert közben röhejes fejeket rajzol feszt, képtelen vagyok komolyan venni.