Én ajánlom, hogy nézd meg még egyszer. Nincs dráma? Odin, aki azon a napon, mikor át kellett volna adja a vezetői stafétát a saját fiának, kénytelen e helyett száműznie őt miután szembesül azzal, hogy nem csupán egy meggondolatlan és rossz vezető Thor, hanem még éretlen is, hogy megértse a tetteinek következményeit. Esküszöm, már csak a száműzés jelenetéjért megéri megnézni a filmet és, akkor még meg sem említettük Lokit.
Az egész film zseniálisan bemutatja, hogy Lokiból, hogyan lesz "gonosz". Márpedig szó sincs semmiféle klasszikus "főgonosz" hatalomra töréses szcenárióról, hisz van itt egy olyan karakter, aki a saját hibáján kívül, egy versengő, grandiózus és arrogáns harcos árnyékában nőtt fel egy olyan családban, ahol hagyták, hogy azt higgye, hogy nincs semmi kérdéses az eredetében. Egyetlen pici szurkálásból, ami abból állt, hogy egy könnyen legyőzhető csapat jégóriást beszervezett, hogy a testvére nagy napját akár egy ujjnyit is árnyékolja be, elindul a lavina és ellene fordul a dolog.
És ez a brilliáns a filmben, mert olyan szépen látható (köszönjük Tom Hiddleston) a bekavaró kicsi testvérből való átalakulás a szembesített, pánikba eső emberévé, aki hirtelen a saját bőrében is idegennek érzi magát. És ebből az agyból pattan ki a "terv", mert ez inkább egy kétségbeesett, kiengesztelést követelő bár ravasz gyermek agyából kipattanó terv, mintsem egy határozott, uralkodásra törő ember fejéből.
És miután minden meghiúsul, Jotunheimot nem sikerül elpusztítani, a testvér visszatér, a hősök ellene fordulnak és az anya szembesül a fia "beteges" tervéről, ez az ember megtörik - és csupán a film legvégén kapjuk meg azt a Lokit, aki most már "ténylegesen", a klasszikus értelemben vett gonosztevő.
