a Sepi által kliséknek nevezett dolgokat valójában ez vezette be, és ez akkor annyira új volt, hogy mindenkit lenyűgözött.
Igen, csak ezt ő mindig elfelejti.
Nem felejti el, azért mondta, hogy abban a korban olvasva biztosan nagyobb hatással lehetett volna az emberre, mint manapság. Mert attól még, hogy ebben a képregényben szerepelt először, attól még klisé marad, és mai szemmel meg pláne, amikor az ember már előtte kismilliószor látott vagy olvasott ilyet. Most nagyon leegyszerűsítve a példát, az első dráma a világon, az Antigoné, lehet, hogy az ókorban még hihetetlenül új és forradalmi volt, de mai szemmel olvasva már nevetségesen bárgyú, egy olyan történet aminek már minden mozzanatát ellőtték több száz regényben és filmben. Ettől még lehet becsülni, hiszen mégiscsak az első dráma a világon, de attól még a gyengénél is gyengébb, ha a mai szemmel nézzük. És ugyanez volt velem a Watchmennel is, mert már elment felette az idő és sok olyat nem tudott nekem mondani, amit amúgy ne tudott volna az ember vagy amit ne látott volna már. De még ezzel se volna baj, csak a képregény és a film is alapból a mondanivalóra épít, ami a készülése óta hihetetlenül klisés lett. Ennyi. Meg persze egy újszülöttnek minden vicc új, így elhiszem, hogy egyes emberekben nagy nyomot hagyott, mert nem találkoztak már máshol ezekkel a gondolatokkal, de rám semmi hatással nem volt.
Felsorolni meg nem fogom, mert egyrészt elég volt egyszer elolvasni és megnézni a történetet, többet soha az életben nem akarom, és így már nem emlékszem mindenre pontosan. Csak azt tudom, hogy milyen reakciót váltott ki belőlem annó, és azt már leírtam.
