Én minél többször látom a Thort annál jobban tetszik. Az asgardi részek egy idő után teljesen beszippantanak, a műanyag-fém földöntúli páncélokkal, a csillagködös éggel, ami egyik horizont felett kék, a másikon éjszakai. A világgal, ami nem bolygó, hanem galaxis szerű és rejtett párhuzamos dimenzió is (vagy mi
). Teljesen figyelmen kívül hagyják a földi fizikát és ettől lesz igazán misztikus. Ahogy harc közben villognak a botok a varázslattól.
Aztán egyszer csak egy óriási kontraszttal egy sivatagi kisvárosban vagyunk. Akkor lóg ki a lóláb, amikor ezek a figurák besétálnak ebbe a városba. Akkor igaza van a shield ügynöknek a tetőn, tényleg olyanok, mintha egy jelmezbálban lennének.
Egyedül Volstagg figuráját nem bírom (amúgy szeretem Ray Stevensont). Annyira nevettséges, mintha Asterixet rakták volna be egy az egyben a filmbe. Arról nem is beszélve, hogy nem is áll jól Ray Stevensonnak a szerep.
A leges legnagyobb pozitívum az egész filmben, hogy simán elronthatták volna Lokit egy oylan rajzfilmes főgonosz motivációval, hogy ő akar lenni a király és kész. meg a világ ura stb stb. De nem! A birodalmat védte és jogosan. És okos volt. Furfangos terv állt a háttérben. Aztán még meg is fűszerezték pár nem várt eseménnyel: Odin össze esik, rájön, hogy valójában
ő egy jégóriás.Az Avengersből hiányoltam, valami nagyon furfangos tervet Lokitól.
