Jesszus, ne. Minden idők második legalacsonyabb olvasottságú JLA-je, és okkal. Egy kegyetlenül érdektelen szappanopera érdektelenül írt szereplőkkel, ami annyira jellegtelen volt, hogy idővel crossoverből crossoverbe rángatták, hogy felvigyék az olvasottságot. Az egészen volt kb. három értékelhető füzet. Bár abból az Arzenál-féle egyrészes, amikor végig csak őt mutatják, egy jó karakterdráma volt.
Akkor már inkább a DCnU-s Johns—Lee-féle JLA. Az ugyan mérhetetlenül ostoba és egy bugyuta tesztoszteronbomba, de legalább dinamikus és szép volt. Egy igazi nyári sikerfilm képregényes megfelelője. Nagy, ostoba, de látványos, izgalmas, szórakoztató.