Az utolsó mondatodra kérünk példákat. 
Hát, az alap, amit már sokszor meséltem, hogy fél évig nem jártam tesiórára és senkinek nem tűnt fel és senki nem kérdezte, hol voltam, vagy miért, majd a végén felmentettek tesiből.
A másik, hogy egy évig nem jártam angolórára, aminek nem tudom, hogy az angoltanár örült jobban, vagy én.
Ennek az a háttere, hogy bevittem a felsőfokú nyelvvizsgámat az igazgatóhoz, hogy akkor én most ilyen tudással nem járnék be bébiangolra. Na ilyenkor szűnt meg nálunk az a szabály, hogy már középfokúval is fel vagy mentve abból a nyelvből.
Én meg úgy gondoltam, hogy ez nem fair, úgyhogy én meg nem jártam be órára, és szintúgy nem lett semmi "bajom" belőle. Egyik osztálytársam meg gyakorlatilag hetente 1-2x bejött, jó esetben úgy 2. órára, az osztályfőnök meg inkább igazolta vagy kihúzta a hiányzásait, minthogy kitudódjon és évet kelljen ismételnie. És ezt gyakorlatilag minden évben.
Ezután jönnek a suliból kilógós történetek, amiknek megint nem volt semmi retorziója, meg hogy az irodalom- és történelemtanár jókedvében csak a neved nézte meg a dolgozaton, rossz kedvében meg azt alapján adott jegyet, hogy hány oldalt írtál, de teleírhattad bármivel, mert el aztán nem olvasta. Így aztán soha senki nem bukott meg, mindegy, hogy mennyit tudott vagy nem tudott, az érettségi átlagunk is valahol az egekben volt és az sem azért, mert mindenki olyan penge volt.
Én pl 4-est kaptam a töri érettségire, ami azért vicces, mert világ életemben utáltam, és egy percet nem tanultam rá az egész középiskola alatt.
