Az a legnagyobb baj, hogy amikor a képregények igazán királynak számítottak, az akkoriban volt, amikor a filmekkel még nem lehetett azt a világot "megálmodni", ami megrajzolni már lehetett. Amíg a Pókember film a 76-os színvonalon mozgott, persze, hogy jobban nézett ki egy képregényben. Ugyanez a játékokra is. Amíg csak tévéfoci és bombalerakó játékok voltak, meg pixeles Pókember, nyilván sokkal nagyonn élményt, valóságközelibb élményt lehetett a képregényekből kapni. Abban az időben kellett volna rengeteg képregényre rászokó ember, aki tartana még ma is. Õk tudnák úgy olvasni, és értelmezni a műfajt, hogy önmagában is, nem csak filmekhez viszonítva. Nálunk ez az időszak kimaradt, a mai korban pedig baromi nehéz a képregényeknek felvenniük a versenyt a többi műfajjal, hogy magához szólítsa a fiatalabbakat (az idősebbeket meg pláne). Úgyhogy nálunk ez a folyamat, ha nőni is fog, rettenetesen lassan fog végbemenni.