Csak egy példa: 1920 körül ameikai szociológusok megjelentettek egy tanulmányt, aminek a címe American Soldier volt. Többek között a hadseregen belüli szegregációt vizsgálta, és ennek hatását a csoprtkohézióra. Megállapította, hogy azok a szakaszok, ahol keverten voltak jelen a feketék és a fehérek, ott csökkent az egymás kultúrájával szembeni előítélet.
Ez az eredmény lehet, hogy számodra vagy számomra egy nagy semmi (mint az is, hogy Svájcba ősrobbanást generálnak vagy, hogy olyan egysejtűt találtak, ami foszfort "eszik". Egyiktől se lett olcsóbb a kenyér).
Mégis erre a kutatásra épült egy hosszú távú deszegregációs politika, és ma az U.S.A-nak fekete miniszterelnöke van.
Na, ez tök jó. Csak az a baj, hogy nekünk a gyakorlati hasznából semmit nem oktattak, csak elemezgették a társadalmat, súlytalanul, céltalanul. Legalábbis ez jött le, ebből a 2 kredites tárgyból. Ma is tanultam valamit.
hanem arról, ha eleve nem érdekel, akkor nem kedveltetik meg veled. Ez elég nagy különbség.
ööö..te mondtad, hogy egy jó tanár megkedveltet veled olyat, amit korábban nem szerettél. Legalábbis te vagy erre az élő példa, hogy ez tényleg így van.
Én erre hoztam magam ellenpéldának, a magyar tanárral. És a jó tanár alatt én sem azt értettem, hogy sokat tud, hanem, hogy jól, érdekesen tartja az órát.
A történelem számomra mindig is közömbös volt (mindig úgy gondoltam, hogy a fele fikció, amit jogtalanul állítanak be tényként), viszont a töritanárunk egy baromi vicces fazon volt. Imádtam az óráit, de a tárgyat magát attól nem szerettem meg. Mert amint nem ő beszélt a töriről, hanem más, máris kevésbé volt érdekes.
