OFF

[Ju]

És akkor, aki nem kap munkát, mit csináljon? Miből tartsa el a családját? Miből teremtse elő a napi betevőjét?

Találjon valami olyat, amihez ért, tanuljon, próbálkozzon. Fogja fel az életet lehetőségként, nem teherként. Álljon fel újra és újra és fejlődjön. Vagy üljön a fenekén és sajnálja magát.

Most mondhatod azt, hogy költözzön be a szülő egy városba, ahol ezek a lehetőségek adottak, csak ez a való életben nem ilyen könnyen megy....

Nem egy embert ismertem, aki falun lakott és naponta ingázott iskolába egy közeli városba.
Ezzel igazából azt akartam mondani, hogy az, hogy a lehetőség nem hull automatikusan az öledbe, még nem kifogás arra, hogy ne is keresd/találd meg.

[kaine]

Találjon valami olyat, amihez ért, tanuljon, próbálkozzon. Fogja fel az életet lehetőségként, nem teherként. Álljon fel újra és újra és fejlődjön. Vagy üljön a fenekén és sajnálja magát.

Ez igazán szépen hangzik. Annak a férfinak is ezt mondanád, akit említettem, hogy 1 év alatt sem sikerült semmit találnia? 

Nem egy embert ismertem, aki falun lakott és naponta ingázott iskolába egy közeli városba.

Na de ha nincs pénze naponta ingázni, mert munkája nincs, így a buszjegyre sem telik? Ha minden ilyen egyszerű lenne, hogy csak próbálni kell, nem lenne ennyi munkanélküli az országban. Akkor ténylegesen azok lennének csak, akik nem is akarnak dolgozni, mert ilyenek is vannak jócskán.

[Ju]

Na de ha nincs pénze naponta ingázni, mert munkája nincs, így a buszjegyre sem telik?

Amíg kötelező iskolába járnod, addig muszáj megoldanod valahogy, és amikor nincs középiskola a közeledben, akkor ingázol. Olyat is ismertem, aki középiskola alatt koleszban lakott.

Akkor ténylegesen azok lennének csak, akik nem is akarnak dolgozni, mert ilyenek is vannak jócskán.

Azt akartam kifejezni, hogy jóval többeknek lenne meg a lehetősége, ha próbálkoznának.

Annak a férfinak is ezt mondanád, akit említettem, hogy 1 év alatt sem sikerült semmit találnia? 

Igen. Magamnak is ezt mondom.

[kaine]

Amíg kötelező iskolába járnod, addig muszáj megoldanod valahogy, és amikor nincs középiskola a közeledben, akkor ingázol. Olyat is ismertem, aki középiskola alatt koleszban lakott.

Az iskolai időszakkal nincs is baj, a koleszek erre valók. Utána következik a probléma. Ha van is valami állás, jóval előbb betöltik a helyiek, akik azonnal ott vannak jelentkezni, illetve akiknek nem kell utazási hozzájárulást fizetnie a munkáltatónak.

Azt akartam kifejezni, hogy jóval többeknek lenne meg a lehetősége, ha próbálkoznának.

Ez, kétségtelen, nem is vitatom. Én csak arra mondtam példát, hogy nem egyedül az akaráson múlik.

Igen. Magamnak is ezt mondom.

Na de előtted még ott az élet.  Neki már mögötte van... hidd el, az optimizmus az életkor számával fordítottan arányos. És persze továbbra sem adja fel, de már egy éve nincs pénze...

[D-TOX]

És akkor, aki nem kap munkát, mit csináljon? Miből tartsa el a családját? Miből teremtse elő a napi betevőjét?

Találjon valami olyat, amihez ért, tanuljon, próbálkozzon. Fogja fel az életet lehetőségként, nem teherként. Álljon fel újra és újra és fejlődjön. Vagy üljön a fenekén és sajnálja magát.

Annak a férfinak is ezt mondanád, akit említettem, hogy 1 év alatt sem sikerült semmit találnia? 

Igen. Magamnak is ezt mondom.

Ez szép és jó, csak ha 40-50 évesen kirúgnak az állásodból, amellyel egész életedben foglalkoztál (tovább is képezted magad benne adott esetben), s egyik-napról a másikra az utcán találod magad fizetés nélkül, nem kellesz sehova, mihez kezdenél?
Itt nem is a sajnáltatással van a gond, hanem az, hogy adott esetben mindenhol próbálkozol, s mindenhonnan elküldenek.....már neked is eleged lenne egy idő után az egészből....
Amúgy egy új szakmát kitanulni, új diplomát megszerezni nem olyan egyszerű (főleg idősebb fejjel)...több évbe telik és eléggé sok pénzbe...és addig is miből fog megélni az új állást kereső barátunk (adott esetben még gyermekek eltartásáról is gondoskodnia kell stb.)?
Jó példa erre az orosz tanárok nagy része, akik 1989 után "hasznavehetetlenné" váltak egyik pillanatról a másikra...az iskolákban átálltak az angolra, a külkapcsolatokat leépítettük az oroszokkal....aki mondjuk egyszakos volt, s csak orosz diplomája volt...annak pápá volt...
 
A Munkaügyi Központok nagy része is finoman szólva vicc...vannak meghirdetett állások, de azok egy része már eleve be van töltve ismerősökkel, rokonokkal...csak a munkaadónak papíron meg kell hirdetnie, hogy minden törvényesnek tűnjön...aztán úgyis azt vesz fel, akit akar....
Na meg hiába pályázol állásokra, döntő részt válaszra sem méltatnak, hogy nem kellesz....
Adott esetben elmehetsz OKJ-s képzésre (amit valamennyire támogat az állam), de azokkal sem érsz sokat....biztonsági őrökből, meg takarítókból már Dunát lehet rekeszteni...

Amíg kötelező iskolába járnod, addig muszáj megoldanod valahogy, és amikor nincs középiskola a közeledben, akkor ingázol. Olyat is ismertem, aki középiskola alatt koleszban lakott.

Nem is a középiskolásokkal van a fő gond, hiszen ők már vannak annyira felnőttek, hogy egyedül is utazhatnak stb.
De mondjuk egy 1. osztályos kisgyereket Te egyedül el mernél engedni az iskolába (mondjuk busszal kell beutaznia faluról városba, s adott esteben még a városon belül is utaznia kell, hogy eljusson az iskolájába)?

[Ju]

A részleteken lovagoltok. Hogy mennyi dolog állhat az utadba, mennyi akadály lehet előtted. Arra gondoltok, mi miatt nem lehet valamit megcsinálni. Így nehéz eljutni addig a gondolatig, hogy miért kéne, vagy miért lehetne megcsinálni.

[kaine]

Szerintem nem, csak olyan, mintha te filozofikusan próbálnál megoldani egy nagyon is gyakorlati problémát... engem nem érint a probléma személyesen, de ismerek olyanokat, akiket igen. És mivel ez az életben fellelhető egyik legnagyobb probléma, egészen biztos vagyok benne, hogy az adott alanyok MINDENT megpróbáltak már, hogy orvosolják. Belátom, én sem látom át igazán a helyzetet - szerencsére -, de nem tudom elképzelni, hogy azok az emberek, akik mondjuk egy éve nem tudnak létezni, mert nincs pénzük (a segély mondjuk csak kajára elég, és a közüzemi tartozásaik miatt rettegnek, hogy elveszik a lakásukat is), azért akadjanak meg azon a szinten, mert rossz a hozzáállásuk. Valószínűleg mi még csak elképzelni sem tudjuk, hogy mi mindent próbáltak már meg, mi mindenen mentek keresztül - a reménytelenségen, a megaláztatáson át a fásult, de görcsös kapaszkodásig -, hiszen egyelőre csak elméletben találkozunk e problémával. Még te is, akinek ott egy végső - bár nem tetsző - menedék, hogy a szüleidhez mindig vissza tudsz menni, de ez nem csak, hogy sokaknál nincs, de van még egy plusz teher - a család is, akikért viszont felelősséggel tartoznak.

[Tom Fireheart]

Én is úgy vagyok ezzel, hogy bár abban igaza van Ju-nak, hogy biztos nem kevés olyan ember van, aki saját hibájából kerül kilátástalan helyzetbe, vagy épp a saját rossz hozzáállása miatt nem tud kitörni abból, de valószínűleg sokkal több az olyan ember, aki elé a társadalmi, szociális helyzet, illetve a közvetlen környezete állít olyan akadályt, amit nem tud legyőzni, bármennyire is erőlködik. Nem lehet általánosítani mindenkire, hogy csak azért nem tud egyről a kettőre jutni, mert baj van a hozzáállásával.

Nemrég láttam a tévében egy dokumentumfilmet, ami az elmaradott országokban virágzó prostítúcióról és gyermekkereskedelemről szól. Ha jól emlékszem indonéziában forgatták. Ott is rengeteg ember él nyomorban, mélyszegénységben, miközben alig van munkalehetőség, és az ilyen családokra könnyen lecsap a szervezett bűnözés. Sokszor a szülők adják el a gyerekeiket az emberkereskedőknek, vagy épp a szülők tudta nélkül szervezik be a lányokat, akik vagy simán prostik lesznek, vagy "házassági szerződéssel" gazdag arab palikhoz "mennek feleségül" - lényegi különbség nem nagyon van - aztán a kevés keresetüket hazaadják a családjuknak, hogy azok meg tudjanak élni. És itt tizenéves gyerekekről beszélünk.
De például ez a cikk is érdekes, ugyanaz a téma magyar vonatkozásban.
Ezzel csak azt akarom mondani, hogy sok ember eleve kilátástalan helyzetbe születik, ahol aztán tanulási, képzési lehetőségek nélkül nő fel, olyan környezetben, ahol alig van munkalehetőség - így szinte esélyük sincs kitörni a helyzetükből, bármennyire is próbálkoznak, legfeljebb csak a szerencsés keveseknek sikerülhet.

[Fantomex]

Bookdepositoryval kapcsolatban lenne pár kérdésem:
1. Mindent magyarul kell beírni? pl. Gipsz Jakab és nem Jakab Gipsz
2. A címmel is ez a helyzet? pl Ady utca 10.
3. Mastercardnál a Card Number a hosszú számsor kártya elején? A CVV2 pedig az első négy számjegye a hosszúnak?

Kérlek segítseket! 

[talgaby]

1-2. Amit odaírsz, az kerül a címzésre szó szerint. A név mindegy, de a cím teljesen magyar legyen.
Ne feledd, hogy magyar irányítószámok elé kell egy H vagy HU nemzetközi postaforgalomban.
3. A kártyaszám a hosszú, a kód pedig: a kártya hátán van egy négy és egy három számjegyű sor. A három számjegyű kell neked.

[Fantomex]

Köszi szépen! De bonyolult ez. 

[Karako]

Na arról én nem tudtam, hogy az irányítószám elé bármit is írni kellene... akkor lehet, hogy buktam az első rendelésemet...

[talgaby]

Nem biztos, átmegy az, de hivatalosan kell országkód is az irányítószámba.

[kaine]

Ha a címzés végére odaírod, hogy HUNGARY, EUROPE akkor elhozzák anélkül is.

[Karako]

Köszi szépen, ezek az infók ott vannak, akkor talán megkapom... elég logikátlan is lenne ha pár betű miatt nem jutna el idáig, ha minden infó megvan.

[grey gargoyle]

Ha már újra rendelés a téma, az amazon egyébként visszautalta a pénzt a meg nem érkezett képregényem után. Szóval elég korrektek. Csak meg kellett írni nekik mi a helyzet.

[Tom Fireheart]

Ma egy barom hajléktalan ránk akarta törni az ajtót. Különbejáratú a lakás, ő meg gondolom azt hitte, hogy ez a kapu egy lépcsőházba, vagy belső udvarra vezet. Kikiabáltam az ajtón keresztül, hogy álljon le, majd kikukucskáltam a kémlelőn, aztán kinyitottam az ajtót. Addigra átment az utca túloldalára, de utánakiáltottam, hogy meg ne próbálja mégegyszer, mert rendőrt hívok, és elküldtem az anyjába. Abban a pillanatban higgadt voltam, de így utólag azért felhúztam magam. Megérdemelt volna egy k*rva nagy pofont. Borzasztó, hogy sem a kormány, sem a hatóságok nem tudnak mit kezdeni ezekkel az alakokkal, illetve magával a problémával.

Csak attól félek, nehogy egyszer rátörjék nagymamámra az ajtót, amikor nem vagyok itthon.

[Fantomex]

Nyomok egy reklámot, ha nem baj. Ez egy magyar képregénybolt, csak nemzetközi szinten is nyomja. Borító ár alatt kínálnak HC-t, TPB-t, Omnibusokat. Nincs postaköltség! Annyi a hátrány, hogy bankkártyával kell fizetni, meg angolul van az egész oldal.
http://www.omnibuscomics.com/index.html
https://www.facebook.com/omnibuscomics

[talgaby]

Nem rossz, nem rossz, majdnem kompetitívek is az áraik.

[D-TOX]

Nyomok egy reklámot, ha nem baj. Ez egy magyar képregénybolt, csak nemzetközi szinten is nyomja. Borító ár alatt kínálnak HC-t, TPB-t, Omnibusokat. Nincs postaköltség! Annyi a hátrány, hogy bankkártyával kell fizetni, meg angolul van az egész oldal.
http://www.omnibuscomics.com/index.html
https://www.facebook.com/omnibuscomics

Mit vettél tőlük és milyen a csomagolásuk?