Ebből következik, hogy míg nincs egyértelmű bizonyíték a keresztény Isten létezésére, addig nem lehet eldönteni egyértelműen, hogy a kereszt bálvány vagy jelkép.
Ha lenne bizonyíték Isten létezésére, akkor a HIT mit jelentene? 
Hinni pont a nem látható dolgokban való bizonyosságot jelenti.
Az igaz, hogy hinni abban lehet csak, amit nem tudsz biztosra, és a vallásosak mindig ezzel érvelnek, DE a hit miért jó dolog?
Pont ezért zavar a dogmatikus gondolkodás és a fanatizmus, mert ez egy HIT, és nem TUDÁS. Ebből következőleg hülyeség azt mondani, hogy más véleményt nem is hallgatok meg, és 100%, hogy az az igaz, amiben hiszek, mert a hitnek pont az a lényege, hogy egyáltalán nem biztos, hogy igaz. Akik meg azt mondják, hogy nem néznek más vallásos dolgokat vagy a a saját vallásukkal szembe menő dolgokat, meg ilyesmik, azok meg szerintem csak a saját hitükben nem elhivatottak eléggé, mert attól félnek, hogy egy más vallást megismerve felnyílik a szemük és úgy döntenek, hogy mégse hisznek abban, hanem a másikban. Ezért mondják a fanatikusok, hogy "azt meg se nézd, mert pogány, vagy ateista", nehogy elveszítse az ő Istenük az egyik bárányát.
Amúgy akik kitalálták a vallásokat nagy zsenik voltak, mert tudták, hogy az emberek bizonyítékot akarnak majd, ezért kitalálták az ilyen mondatokat, hogy "a hit a lényeg, mert attól mész be a Mennyországba". Hogy ne lehessen megkérdőjelezni, amit ők mondanak. Pedig igen is szükség lenne bizonyítékokra. Még ha nem is egyértelműekre, de valamennyire.
És a legnagyobb különbség köztem és a vallásosak között, hogy én nem azt mondom, hogy nincs Isten, mert van rá esély, hogy van, de ha létezik, szinte biztos, hogy nem olyan, mint amilyennek a vallások hiszik (főleg a keresztény és ahhoz tartozó vallások), és elfogadom, hogyha valaki azt mondja, hogy ő bizony hisz. Cserébe viszont azt várom, hogy aki hívó, ne nézze le azokat, akik nem hisznek. Mert azért ha csak egy pillanatra félreteszi az ember az elvakult fanatizmusát és egy pillanatra megpróbálja magát beleképzelni egy ateista fejébe, akkor azért láthatja, hogy jóval értelmesebb dolog azt mondani, hogy "mivel semmi nem bizonyítja Isten és a túlvilág létezését, ezért csak reménykedek benne, de nem hiszek", mint az, hogy "régi, elavult történetek és bizonyos emberek látomásai alapján úgy döntök, hogy az egész életem úgy élem, ahogy valaki mondta, és közben rengeteg remek dologtól megvonom magam csakúgy, mert ők azt mondják".
Amúgy azért bizonyos szinten meg tudom érteni a keresztényeket, mert szörnyű belegondolni abba, hogy a halál után nincs semmi, ezért sokkal könnyebb elfogadni, ha hisznek abban, hogy van utána élet. Viszont ha már itt tartunk, akkor már inkább valami reinkarnációt ígérő vallást követnék, mert valahogy nem hoz lázba az, hogy most "ott vagyunk egy valahol és az milyen jó".
Fel sem merült, hogy káros hatással lenne rám, hogy valami olyat nézek, amivel jól érzem magam... 
Az attól függ ,már lehet károsítva vagy, ha egyes dolgok nézése közben jól érzed magad 
(elnézést ha sértésnek hangzik nem annak szántam)
Pont erről beszéltem korábban, hogy a vallás csak megvon olyan dolgoktól, amik amúgy semmi kárt nem okoznának, egyszerűen csak jól éreznéd magad miattuk, de nem lehet, mert a vallás szerint az rossz, meg káros...
Végül a téma kezdetére visszatérve: az ősmagyaroknak volt már vallásuk. Erre a szomszédok sorba behódoltak a kereszténységnek, és erre a magyarok már nem tudtak mit tenni, muszáj volt felvenni a kereszténységet. Rákényszerültek, vagyis nem azért vették fel, mert ez olyan fantasztikus dolog, hanem mert nem volt más választásuk, mert a keresztény népek kiirtottak volna minket, csak mert nem abban hiszünk, amiben ők. Persze mára már hittan és történelemórákon úgy mutatják be, hogy "hejj, micsoda remek dolog, hogy annak idején keresztények lettünk és ez mennyire jó is nekünk", de végül is mindig a győztes, uralkodó csoport írja a történelmet.
