OFF

[Ben Reilly]

Hát, a Karácsony is inkább családi ünneppé vált

Azoknál a családoknál akiknek játékboltjuk, ékszerüzletük, vagy teszem azt egy-két áruházláncuk van. Azok ilyenkor orrba-szájba ünnepelnek.

[pepo05]

Spec. én is utálom a Húsvétot.

[kaine]

Jaj, mi van veletek, srácok! Nem emlékeztek már alsóban mennyire örültetek, hogy lehet menni locsolkodni, és kaptatok miatta két hónapra való zsebpénzt?  Persze, már akkor is a zséről szólt, de kisgyerekek voltunk, akkor ez még nem számított rossznak, a rokonok meg örültek, hogy mentünk! 

[Silver]

Így van, régebben hülyére kerestem magam egy fél napi locsolással. Tudtam egy spéci locsolóverset asmitől mindenki elájult mindig. Csal már elfelejtettem. 

[zozi56]

Kár, pedig lehet, hogy még ma is beválna.

[Ben Reilly]

Nálunk gyerekkoromban nem volt szokás pénzt adni a locsolóknak, sőt ha volt olyan egy-két kilógó delikvens, aki esetleg mégis tartotta a markát és nem piros tojást várt bele vagy csokinyulat, azokra még hetekkel később is furán néztek.
Persze ma már más a helyzet, és a gyerekek nálunk is pénzigényesebbek lettek, és locsolkodni már nem kölnivel, hanem bankkártya leolvasóval (elfogadnak VISA-t és Mastercard-ot is), számlatömbbel és a nagyobbik pénztárcájukkal járnak.

[Mike]

A Húsvéttal nincs bajom, csak már néha cikinek érzem, hogy lassan 20 létemre még mindig kölnivel rohangászok... Amúgy nem pénzre megyek, adhatnának csokit is.

[Holdlovag]

Én szeretem a húsvétot, legalább nem kell suliba menni. Én is általában pénzt kapok a locsolásért.

A Húsvéttal nincs bajom, csak már néha cikinek érzem, hogy lassan 20 létemre még mindig kölnivel rohangászok.

Miért érzed cikinek? A nagypapák is járnak locsolkodni.

[Ben Reilly]

De amíg a kicsiket a pénz, a nagyobbakat a csoki, a felnőtteket a társaság, a nagypapákat a véralkoholszintjük készteti a locsolkodásra.

[Mike]

Miért érzed cikinek? A nagypapák is járnak locsolkodni.

Kössz. Szerinted nagypapa vagyok?

[Holdlovag]

Nem, úgy értettem, hogy a nagypapákig minden korosztály jár locsolkodni.

[Mike]

Nem baj, akkor is furának érzem. Ráadásul csak egyedül megyek...

[Kanaszta]

Nállunk is volt egy kis rokon locsolás.... de csak csoki tojást kaptam érte... nem pénzt... lehet, hogy nem egy vödör vízzel kellet volna locsolni? 

[Sepi]

Nem, úgy értettem, hogy a nagypapákig minden korosztály jár locsolkodni.

Igen, de ők is nagy többségben azért, mert valakinek el kell kisérnie a gyerekeket. 

Régen gyerekkoromban még én is szerettem a húsvétot. Egyrészt mert akkoriban mindig jó műsorok mentek a tévében. A velem egyidősek emlékezhetnek még rá, hogy akkoriban mindig csak ilyen ünnepek alkalmából volt normális műsor a tévében, pl Tapsi Hapsi is olyan nagy szám volt akkor, jó ha félévente leadtak belőle valamennyit. Így akinek akkoriban nem volt műholdvevője, az csak ilyenkor láthatott normális, új rajzfilmet.
Másrészt persze mi is örültünk neki, hogy kaptunk némi pénzt is a locsolásért, főleg mivel én nem kaptam zsebpénzt egész évben, így nagy öröm volt ha pl 1000 forintot összelocsoltam (ami akkoriban nagy összeg volt, viszonyítás képpen akkor még 38 forint volt egy Pókember), valamint ami még iszonyatosan nagy szám volt akkoriban, az a Kinder tojás. Azt még akkor nem lehetett minden utcasarkon kapni, akkor azokat még a többség külföldről hozta (többnyire Bécsből), így igencsak boldog volt az a gyerek aki olyat kapott. Persze ahogy idősödtem, egyre kevesebb kedvem volt már eljárni, inkább csak leszűkítettük a szűk rokonságra a locsolás szertartását, aztán tini korban, amikor már bátyámnak meglett a jogsija, húsvét vasárnap jártunk el a lány ismerősökhöz, de őket már vödörrel locsoltuk meg. Ez még pár évig ment nálunk, aztán szépen csendben abbamaradt ez is. Most már sehová nem megyek el.
Az a bajom főleg, hogy most már sokan tényleg csak a pénz miatt mennek el locsolkodni. Persze mi is örültünk ha kaptunk, de ha nem, akkor nem akartuk felgyújtani azt a házat ahol nem kaptunk. Most meg már minden gyerek szemében ezt látja az ember ha véletlenül nem adsz neki legalább ezer forintot. Amit meg pláne pofátlanságnak tartok, amikor tök ismeretlenek csöngetnek be az emberhez és azok akarják meglocsolni. Mert még rokon, ismerős jöhet, na de az utca végéből valaki akit még sohasem láttunk, az felejtse is el, hogy ott lakik valaki.

[Holdlovag]

Mi csak egy két szomszédhoz mentünk a rokonokon kívül. Én a locsolásért csak anyukámtól, keresztanyámtól és a nagymamáimtól várok pénzt, mert tudom, hogy ők úgyis adnak.

[pepo05]

Én gyerekkoromban sem szerettem. Egyrészt menni kelltt olyn rokonokhoz, akiket nem szerettem. Bájologni, jópofizni mindig is utáltam...ráadásul mindnehol megkérdezik az embert hogyvagy miújság, aztán vagy anniyt mondasz hogy semmi különös, de akkor folyamatosan baszattnak, h na de mongyá má valamit, vagy mindenhol előadom ugyanazt, amit a nap végére tizenötödjére már unok elmondani. Ráadásul már délben tele vagyok mindennel, persze mindenhol fogyasztani kell, de az istennke nem értik meg, hogy már nem kérek, ott vagyunk 30 percet, 5 percenként mondják, hogy na de fogyasszunk már valamit. Utálom az ilyet.
A pénznek persze örültem mindig, de annka sem volt értelme, mert anyu meg ugyanúgy visszaadta a rokon gyerekeknek nagyjából, ráadásul minidg kérdezte telefonon, hogy x embertől mennyit kaptam, y embertől mennyit, hogy majd ő mennyit adjon vissza. Ezt valahogy mindig is nagyon gáz és szánalmas dolognak éltem meg.

fater is utálja, úgyhogy évekkel ezelőtt megegyeztünk, hogy vagy elmegyünk itthonról, vagy bezárkózunk mintha nem lennénk itthon, többet ér, ha pihenünk. Amit meg anuy kiosztana a gyerekeknek, így ideadja nekem és mindenki boldog.

[Holdlovag]

A pénznek persze örültem mindig, de annka sem volt értelme, mert anyu meg ugyanúgy visszaadta a rokon gyerekeknek nagyjából, ráadásul minidg kérdezte telefonon, hogy x embertől mennyit kaptam, y embertől mennyit, hogy majd ő mennyit adjon vissza. Ezt valahogy mindig is nagyon gáz és szánalmas dolognak éltem meg.

Ez tényleg elég kellemetlen lehetett neked. A rokonok biztosan nem haltak volna bele, hogy adtak neked egy kis pénzt.

[pepo05]

Nem is arról volt szó. Csak amit adtak neked azt akkor már illett is visszaadni, enyni az egész. De így gyakorlatilag én ugyanannyit kaptam, mint amenniyt anuy elosztogatott, szóval nem volt semmi értelme, mert nem nyert rajta senki. Max mi, mert a pénz a szülők kezéből a gyerekek kezébe vándorolt, de ezt azóta is megtesszük ilyenkor, és nem kell hozzá a flancos húsvéti vérnyúl.

[zozi56]

Az mp3-lejátszóm még mindig olyan állapotban van, mint volt, viszont szüleim nyertek egy másikat valamilyen rejtvényújságban, tök boldogan adták oda nekem. Aztán egy óra múlva én meg tök rossz érzéssel tettem félre, mivel gyakorlatilag használhatatlan. Első ránézésre nincs vele semmi gond, hagyományos külső, jó tapintás, átlagos és átlátható menü. A "benyomós" gombok szokatlanok voltak az érintésérzékenyhez képest, de ez csak apróság. Aztán néhány perc használat után jön az anyázás. Képes például a dalszövegek megjelenítésére, de az aktuális szám címét nem írja sehol. Örültem, hogy van benne lehetőség a firmware manuális frissítésére, a gyártó viszont nincs fent a neten.
És a másik, ami szobatársamnál is előjött már, és én soha életemben nem értettem meg: hogy a jó életbe gondolja egy több GiB kapacitású zenelejátszó szoftveríró csapata, hogy csakis a gyökérkönyvtár zenéit lehet lejátszani? Komolyan azt gondolják, hogy a felhasználó majd több százszor fogja a lapozógombot megnyomni, csak hogy a közepére jusson? Könyvtárváltást nem nehéz megírni semmilyen programnyelven (főleg, ha még fizetnek is érte...), ez egyszerűen... nem is tudom, ezt minek nevezzem. Igénytelenség, ostobaság, szűklátókörűség? A ki nem jelzett számcímekkel még megbarátkoztam volna, úgyis ismerem a számokat, amiket hallgatok, de ezzel nem. Szóval inkább maradok a régi lejátszómnál és a szétszedős-biztosítótűs be/kikapcsolásnál.

[grey gargoyle]

Képes például a dalszövegek megjelenítésére,

megjeleníti a dalszövegeket? hű, ilyennel még nem is találkoztam. Beteszel akármilyen metal vagy rap számot vagy esetleg valami bömbölős opera áriát, és kiírja mit mondanak?