Én életemben nem vennék részt ilyenen. Alapjáraton nincsen klausztrofóbiám, vagy ilyesmi, de ezt tutira nem vállalnám, hogy ilyen bármikor beszorulsz, aztán még kanyarodik is a járat kaliberü helyekre menjek be.
Nos, ha előre tudom, hogy ilyen lesz, nem biztos, hogy megyek...
Csak, ha már ott vagy, és a többiek átmennek, mi mást tehetnél?
Valójában ez úgy néz ki, hogy amikor meglátod a lukat, hogy ezen kell átmenni, elsőre azt gondolod, hogy lehetetlen. Aztán a vezető beleveti magát, és akkor elbizonytalanodsz. A többi már csak egyén kérdése. Nekem vannak klausztrofóbiás hajlamaim, mert egyszer régen voltam már barlangban, és akkor egy megszoruláskor igazán nagyon rosszul éreztem magam, kisebb pánik jött rám. De most igyekeztem lazán venni a dolgot, amennyire lehetett. Az volt a baj, hogy a vezető ment elöl, utána egy srác, majd egy lány, és azután én (majd még ketten utánam). Csakhogy amikor hosszabb kúszás volt, akkor menet közben mondta el a vezető, hogy éppen milyen testhelyzet az egyetlen, ahogy át lehet férni, azt viszont én már nem hallottam. Ha volt hely hátrafordulni, akkor továbbadtuk az infót, de nem mindig volt, így viszonylag közel kellett maradnom az előttem menőhöz, hogy lássam, ő hogy megy át. Ezzel viszont az volt a baj, hogy általában 5-10 méterenként biztosan volt egy picit nagyobb hely (ezt értsd úgy, hogy már a fejemet is fel tudtam emelni), de annyira lemaradni nem volt tanácsos. Ám, ha a fejem el tudtam fordítani, vagy felemelni, akkor próbáltam úgy felfogni a dolgot, mintha nem "csőben" kúsznánk, hanem csak a földön simán, és ha elakadt az előttem levő, nyugodtan felemeltem a fejem, vagy éppen oldalra fordítva letettem a földre, pihentem. Hátranéztem az utánam jövőkre, igyekeztem könnyedén venni a pihenőt. Ám, ha olyan helyen kellett várni, ahol nem tudtam átfordítani a fejem sem egyik oldalról a másikra, akkor igazán nagyon szarul éreztem magam.
Szerencsére ilyen nem volt csak kettő, és akkor nagyon gyorsan igyekeztem továbbkúszni addig, ahol már a fejem legalább fel tudtam emelni.
