Videojátékok

[kaine]

Már nem emlékszem arra, amit most írtál, de ha azt írtam, akkor úgy is van. Az nem volt annyira maradandó, úgy látszik. Persze most csak annyit írtam, hogy "annál biztosan tovább". Nem tudom, mennyire van ez attól.

[Todd]

Nem sokkal az után.
És az a játék legnehezebb akadálya.
Egyebkent szerintem is a 2 a leggyengébb rész történetileg.
De ez szinte minden trilógiára igaz.

[kaine]

Tényleg? Persze logikus, ha eleve 3 részben gondolkodtak. De ha nem, akkor a 2. lehet jobb, mint a harmadik (Birodalom visszavág, Psycho).

[pepo05]

+Aliens, Terminator 2.

[kaine]

Érdekes, pepo. Ez a kettő épp tipikus példa a sztori nélküli folytatásokra. Az Alien tök jó horror volt, az Aliens egy hentelős lövöldözős film. A Terminátor is tök jó horror volt, a 2 meg egy erősen tinisedett, hollywoodisított inkább gyerekbarát folytatás. Persze a higanyember zsír volt benne.

[pepo05]

Hát, erősen másképp látjuk akkor itt a dolgokat. Az Aliens minden idők legjobb akció/scifi/horrorja, a T2 meg mindne idők legjobb akciófilmje.

Az viszont szvsz hülyeség, hogy ezek példák a sztori nélküli folytatásokra. Sem az Alien, sem a Terminator nem rendelkezett értelmesebb, komplexebb, komolyabb történettel, mint a közvetlen utánuk készülő folytatások...csak más volt, ennyi.
Nekem ez a szóban forgó 4 film teljesen etalon, csak más-más műfajban.

[kaine]

A legtöbb horrorra igaz, hogy nem túl komplex a sztorija, de horrorfilmként még lehet kiváló. Az Alienben a suspense tökéletes volt, a folytatásban nyoma sem volt. Ugyanez a Terminátorra is igaz. Akciófilmnek nem volt rossz, de horrorfilm folytatásnak igen.

[Tom Fireheart]

Kaine: akkor nem is voltál olyan messze a játék végétől.
Már nem emlékszem annyira a játékra, de a tüskés akadály nem volt olyan nehéz asszem. A főnix feltámasztós rész viszont szivatós volt. Kár hogy nem értél a végére, mert ott azért voltak jellemző GoW-os csavarok a játékban.

Egyébként szerintem is azért lehetett történetileg gyengébb, mert amolyan összekötő epizód a 3. részhez. Mondjuk az a "to be continued" befejezés tipikusan fejet falbaverős volt, pont a legizgalmasabb résznél vágták el. "Neee, ne már, nem lehet itt végeeee! Játszani akarok a 3-al!" Kb. ilyen érzéseim voltak.
De ha történetileg picit gyengébb is lett, számomra játékélményben nagyon jó volt. Mondjuk az első részbeli Pandora templomát nem tudták felülmúlni, de pl. az Atlaszos pálya állat jó lett. Igazából nekem egy dolog nem tetszett a GoW 2-ben: hogy az első résszel ellentétben nem csak előre renderelt videók voltak, hanem olyanok is, amiket a játékbeli grafikával jelenítettek meg (nem tudom hogy kell ezt szépen mondani számítógépes nyelven ) és ez utóbbiak nem néztek ki olyan jól. De más kivetnivalót nem találtam a játékban. 

Pedig nagy epikus harcok alatt a metálzene nagyon jó tud lenni.

Ez így önmagában igaz, csak úgy értettem, hogy nem minden műfajnál vagy témánál jó, ha környezetidegen zenét raknak alá. Erre írtam példának az említett szamurájos filmet. Van ahol működik, pl olyan alkotásoknál amik nem veszik komolyan önmagukat (pl. Devil May Cry 3), de teszem azt egy GOW, vagy Shadow of the Colossus, vagy egy Okami játék alá nem illene a dübörgő heavy metál. Ugyanígy pl. az Utolsó szamuráj filmnél is lefordultam volna a székről, ha a csatajelenetek alatt metál szólt volna, az érzelmes részek alatt meg Britney vagy Backstreet Boys.    

[pepo05]

Akciófilmnek nem volt rossz, de horrorfilm folytatásnak igen.

Mivel eléggé más a folytatások műfaja, akit ismerek azok közül te vagy az első, aki akármelyik szóban forgó film folytatását, mint horrort próbálja értékelni.
Nyilván scifi/horrornak mind az Aliens, mind a T2 eléggé gyengus.

[kaine]

Egyébként szerintem is azért lehetett történetileg gyengébb,

Hát, a története az elsőnek sem volt túl erős... de nem azért szerettük.

Igazából nekem egy dolog nem tetszett a GoW 2-ben: hogy az első résszel ellentétben nem csak előre renderelt videók voltak, hanem olyanok is, amiket a játékbeli grafikával jelenítettek meg

Érdekes, épp feltűnt, hogy az 1-ben a videók éppen olyan grafikával mennek, mint maga a játék, ami nagy előrelépést jelentett számomra a többi játékhoz képest.

te vagy az első, aki akármelyik szóban forgó film folytatását, mint horrort próbálja értékelni.

Hát, szeretném úgy értékelni.  Mondjuk úgy, hogy az első rész után azt vártam és csalódtam bennük.

[Tom Fireheart]

Szerintem nálad belejátszik, hogy nagy horror rajongó vagy, ezért élted meg csalódásként a folytatásokat.
Nálam egyáltalán nem okozott problémát, hogy a T2 más műfaj, mint a T1, de én nem is vagyok horror rajongó, szóval nem bántam a stílusváltást. De ha a T2 nem is volt annyira véres mint a T1, pár durva jelenet azért így is volt benne.

[Todd]

Kaine, Tom: A gow 1-2-ben, vegyesen vannak előre renderelt animációk, és a játék graf motorjával hajtott videok.
Így ilyen téren semmi eltérés nincs a két rész között.
Egyébként az, hogy egy játék végig a saját graf motorján pörög 2005-ben már legalább 5 éve nem számított nagy durranásnak, vagy előrelépésnek, de pont a gow nem volt ilyen. A metal gear solid 98-ban már ilyen volt, a 2001-es devil may cry, vagy a 2003-as silent hill 3 szintén. 2005-ben meg már legalább a játékok fele.

A T2, meg az Aliens pedig nekem is a kedvenc részem a sorozatokban.

[Ju]

Ugyanez a Terminátorra is igaz. Akciófilmnek nem volt rossz, de horrorfilm folytatásnak igen.

Érdekes, én sose gondoltam rá horrorfilmként. Kicsi voltam, amikor először láttam, és kapásból beraktam akciófilmnek. A szétfolyós terminátoron meg csak tátottam a szám. (Mostanában pedig azon, hogy hogy voltak képesek akkori technikával ennyire jól megcsinálni... hm, biztos időutazással hoztak pár dolgot a jövőből )

A GOW2 története egyébként nekem sem ütött annyira, mitn az első. Az első szuperül volt összerakva, tök érdekesen mutatták meg, jók voltak az emlékképek, és egy kerek egész lett a végére. Nagyon szuper volt a rendezés az egészben. A 2 meg csak szimplán oké történet volt, és az 1 után többet vártam tőle. A végén meg a Star Wars-csavar egyenesen fájt.

Hát, a története az elsőnek sem volt túl erős... de nem azért szerettük.

Nekem a története is tetszett, mert egy hentelős játéktól semmilyen történetet nem vártam. Tény, hogy maga a történet nem váltotta meg a világot, de tökjól mutatták be és ezzel érdekes lett. Ja, és imádom a görög mitológiát és az arra épülő történeteket, nekem ezért is tetszett. (Más kérdés, hogy mostanra már a csapból is ez folyik és pár éve már elkerülöm a legtöbbet, mert még én is eluntam;))

[kaine]

Érdekes, én sose gondoltam rá horrorfilmként. Kicsi voltam, amikor először láttam

Itt lehet a kutya lényege elásva. Ti lehet, hogy a T2-t előbb láttátok, mint az 1-et.

[Ju]

Vagy kicsi voltam és fogalmam sem volt, hogy az első részen félnem kellett volna, ezért nem tűnt fel, hogy a másodikon nem féltem.  egyébként tényleg abban a korban láttam, amikor egyáltalán nem éltem bele magam a filmekbe, így aztán nem is voltak félelmetesek.

[Tom Fireheart]

Így ilyen téren semmi eltérés nincs a két rész között.

Oké, akkor én emlékeztem rosszul. De talán a Gow 2-ben nagyobb mértékben használtak a játék graf motorjával hajtott videókat, ezért maradt meg ennyire bennem.

Nekem a GoW 1 története abszolút tetszett, nagyon jól lett összerakva, totál filmszerű volt, nagyon bírtam azt is, hogy volt némi 300 feeling is a visszaemlékezések képi világában. Maga a sztori is kellően érdekes és drámai volt, tökéletes eredettörténet.

Ja, és imádom a görög mitológiát és az arra épülő történeteket, nekem ezért is tetszett.

Részben emiatt tetszett nekem is annyira. A GoW 2-ben pl. nekem tök jó meglepi és poén volt, hogy szerepelt benne Perszeusz a Titánok Harcából. Tök poén volt vele küzdeni.
 

A végén meg a Star Wars-csavar egyenesen fájt.

Na igen, az tényleg lerágott csont kategória. De én nem arra a csavarra gondoltam, hanem az időutazásos csavarokra, nekem azok tetszettek. (Erről nem írok bővebben, hátha egyszer Kaine véletlenül rászánja magát, hogy végigvigye.)
 

Mostanában pedig azon, hogy hogy voltak képesek akkori technikával ennyire jól megcsinálni...

Na igen, ez a nagyon durva benne (és ez tükrözi Cameronék zsenialitását is) hogy képesek voltak úgy megcsinálni, hogy még mai szemmel nézve is k*rva jók az effektek, pedig hol tart már a CGI a 90-es évekhez képest... Vicces, hogy pl a Mátrixban vagy a Pókemberben néhol sokkal jobban látszik a CGI, mint a T2-ben.  
 

Itt lehet a kutya lényege elásva. Ti lehet, hogy a T2-t előbb láttátok, mint az 1-et.

Nem, jóval előbb láttam a T1-et, mint a T2-t.
Egyébként őszintén szólva én nem is tartom a T1-et horrornak. Tény, hogy van pár durva, horrorba illő jelenet benne (amik amúgy állat jól néznek ki, de igazából kb. csak az a jelenet nagyon durva, amikor megműti magát, a többi nem gyomorforgató kategória), de maga a film szerintem inkább thriller kategória. Maga a gondolat teszi nagyon parássá, hogy van egy robot, aminek egyetlen programja van: hogy megöljön téged. Ez az egyetlen feladata van, semmi más nem érdekli. Nem lehet lebeszélni róla, vagy megvesztegetni, semmi sem térítheti el a szándékától. Nem eszik, nem alszik, fáradhatatlanul keres téged, akár egy egész életen át is, nem áll le, amíg nem teljesíti a programját (vagy amíg el nem pusztul). Mindehhez hozzájön hogy egy szinte legyőzhetetlen ellenfélről van szó.
 
Amúgy a legtöbb horrornál én azon szoktam kiakadni, hogy a főszereplők a film nagyrészében hülye liba módjára menekülnek a gyilkos elől, de azért menet közben legalább egy (de néha több) olyan jelenet is van, amikor sikerül egy serpenyővel/tűzoltópalackkal/akármivel leütni az üldözőjüket. Na abban a pillanatban simán megölhetnék őt, de neeeem, idióta módon rohannak tovább a hülyék. Ilyenkor szoktam facepalmozni. (Kivétel persze azok a horrorok, ahol valamilyen természetfeletti lény az üldözőjük, akit nem lehet hagyományos módon megölni.)   
 
*****
 
Ahhoz a témához, hogy egy film folytatása más műfaj: Szerintem vannak olyan témák, ahol ez egyáltalán nem baj. Példa erre a Riddick-filmek. A Pitch Black-nek tök jó alap volt a horror téma: a bolygón szörnyek elől való menekülés. De a folytatásban unalmas lett volna, ha megint szörnyek elől menekültek volna egy másik bolygón, szóval jó ötlet volt, hogy műfajt váltottak, és egy látványos sci-fi akciófilmet csináltak a második részből. 
 

[kaine]

Maga a gondolat teszi nagyon parássá, hogy van egy robot, aminek egyetlen programja van: hogy megöljön téged. Ez az egyetlen feladata van, semmi más nem érdekli. Nem lehet lebeszélni róla, vagy megvesztegetni, semmi sem térítheti el a szándékától. Nem eszik, nem alszik, fáradhatatlanul keres téged, akár egy egész életen át is, nem áll le, amíg nem teljesíti a programját (vagy amíg el nem pusztul). Mindehhez hozzájön hogy egy szinte legyőzhetetlen ellenfélről van szó.

Szerintem ez így, önmagában kimeríti a horror fogalmát. Mennyire lehet rettegni egy megállíthatatlan gyilkostól? Egy szó szerint gyilkológéptől? Amikor tudod, hogy abszolút nincs menekvés.

[pepo05]

Szerintem vannak olyan témák, ahol ez egyáltalán nem baj. Példa erre a Riddick-filmek. A Pitch Black-nek tök jó alap volt a horror téma: a bolygón szörnyek elől való menekülés. De a folytatásban unalmas lett volna

Szerintem hasonló gondolat vezette Cameront, amikor műfajt váltott az Aliens-nél, meg a T2-nél.

A T1 szerintem inkább horror, mint thriller. A thriller egy alapvető jellegzetessége, hogy az ottani  félelem az ismeretlentől való félelem: Általában a néző előtt is ismeretlen a félelem pontos eredete, a szereplők előtt meg főleg.

A horrorból klasszikusan két fajta van: Az egyiknek szintén a rettegés van a középpontjában, a másiknak meg inkább a  borzalom, a gyomorforgatás, a vérontás, a hent. Persze a kettő gyakran kombinálják. Viszont a horror előbbi fajtájában a félelem tárgya általában nem ismeretlen, hanem egy jól ismert lény/ ember/bármi. Nyilván sokszor nem lehet éles határokat meghúzni a pszichológiai jellegű horrorok, meg a thrillerek között, de amennyire tudom, ha már mindenképpen választani kell, akkor az előbb említett dolog szokott lenni a központi tényező.   

A Terminatorban pedig nagyon is tudjuk mi is és a szereplők is, hogy mitől kell rettegnünk. A legelső jelenbeli képkockában szinte már megjelenik a Terminator, és Cameron azonnal egyértelművé teszi, hogy nem ember, nem érez fájdalmat, nem érez sajnálatot, nincsenek érzelmei, és sziklaszilárd célja van.

[Tom Fireheart]

Oké, akkor lehet hogy az a gond, hogy nálam más a meghatározása a horrornak. Én mindig azokat a filmeket tekintettem horrornak, amelyeknek a

borzalom, a gyomorforgatás, a vérontás, a hent

az alapeleme.
Pl. ha teszem azt, egy film arról szól, hogy van egy házaspár, akiknek a kapcsolata megromlik, a férj ezért megkattan, és először lelki ill. pszichológiai hadviseléssel akarja tönkretenni a nőt, aztán a végén már meg akarja ölni (de mindeközben nincs nagy vérengzés a filmben, nincsenek gyomorforgató jelenetek meg hektoliterszámra kiömlő művér), azt pl nem tartom horrornak, pedig itt is pontosan tudjuk, hogy ki a rettegés tárgya.

[kaine]

Az pedig tévedés. Van a pszicho-horror és a látvány horror. Tökéletes példa mindkettőre sorrendben a Freddy 1 és 2. A látvány horror rám soha a büdös életben nem tett semmiféle hatást. Bátran vacsiztam közben, erős gyomrom volt mindig is. Éppen ezért nem is szerettem soha azt a válfajt. Számomra a jó horror a pszicho-horror. Nem másért, mint hogy izgalmas.