Elkezdtem a Spider-Man: Shattered Dimensionst. Az első pálya Kravennel van, sima Pókemberként. Ez semmiben nem különbözött a már PSX-es első Pókember játéktól: különböző magasságokban kellett rosszfiúkat verni, miközben megtalálni pár platformot. Kraven béna volt (karakterre és kinézetre is), a bunyó pedig kicsit God of War-os volt.
A második pályánál választhattam, hogy melyikkel akarok lenni a maradék 3 Pókember közül. Mivel a tréning bevezetőben mind a néggyel voltam, egyértelmű győztes lett a 2099-es Pókember. Hát az lenyűgöző volt. New York 2099-ben... nincsenek rá szavak. A legfuturisztikusabb sci-fiben sincsenek ilyen városok, ilyen hangulat, meg minden. Baromi jól nézett ki, eleve az első feladat, hogy a 2099-es Vészmanót kell ütni zuhanás közben, az állat jó.
Na de aztán kicsit leakadtam, mert nem sikerült megverni őt a végső (?) harcnál, kicsit nem tudom, hogy kell elérni őt a levegőben, miközben én egy teraszon állok. De még csak kétszer próbáltam, aztán mentem aludni (már a 2099 előtt menni akartam, de annyira magával ragadott, hogy egy időre kiment az álom a szememből).