Közben rejtvényeket oldok meg, keresem a továbbjutás irányát, eszközöket veszek fel a továbbjutáshoz, fegyvereket szerzek és lövök velük, rémálomszerű történetbe és szörnyekbe botlok...
Persze, hogy sántít ez a hasonlat, pont azért írtam, mert szerintem picit ugyanúgy sántít a Batmanre is. Ott is sok apró plusz van, ami számomra feldobta a játékot, a riddler rejtvények, amik sokszor tényleg izzasztóan furfangosak, és sokat kell gondolkozni rajtuk, a millió easter egg és karakter utalás ami felbukkan a játékban, a néhány ponton egészen csavaros, és mindenképpen merész történetvezetés (ez mondjuk itt még egyáltalán nem látható), a lopakodós részek, az ismerős helyszínek mint "crime alley".
Ezek velem feledtetni tudták a valóban repetatív, és szerintem is túlstilizált harcrendszert, ami tényleg csak a kocka kocka kocka, néha közben háromszög (ha felvillan) nyomkodásából áll, és az amúgy szerintem bárgyú Bossfightokat (nagy ellenfél körül sok kis ellenfél, akiket ha leversz, belecsaphatsz párt a nagy ellenfélbe, majd az ismét hozzádvág egy tucat kis ellenfelet), vagyis kivéve egyet, a Mr. Freeze bossfight, az intelligens és lassú volt, az tetszett.
A Deadpoolról nem hallottam olyan nagyon sok jót, hogy igazán megfogjon (azért ha látom pár ezer forintos áron, lehet begyűjtöm), nekem egy közepes Devil May Cry klónnak tűnt (ami amúgy még nem zárja ki, hogy szórakoztató játék legyen), ami szerintem (élén a 3-al, és a legújabban lévő harcrendszer szerintem visszafejlődés ahhoz képest, ráadásul nehezen kezelhető is) a legjobb ilyen típusú bunyós/kardos/fegyveres (szaknyelven szólva Hack n' Slash/Beat m' Up keverék) játék ami valaha készült. Annak tökéletes a harcrendszere. Az egyetlen játék, amivel tényleg csak a harc élvezetessége miatt játszottam, mert annyira látványos, könnyen kezelhető, de mégis változatos.
Pókember játékokkal pedig igen rég játszottam, valahogy az utóbbi 10 évben kiadottak nagyon gyérnek tüntek.