Todd: Számomra a legnagyobb negatívum az Raiden védekezésére értendő, mert míg a többi hack n slash játékban ez mindössze egy gomb, addig itt az L3-at kell előre tolni és vele együtt a square gombot lenyomni. Nem mintha annyira bonyolult volna,de sok esetben nem azt csinálja a karakter mint amit én szeretnék 
A Monsoon elleni harc emiatt is volt nekem nehéz, mert bár párszor sikerült a blokkolás,de mikor közelharcban háromszor is rúgást intézett felém abból kb jó ha 1-et tudtam kivédeni. A tipikus Japán játékelemekkel különösebb bajom nem volt és még Raiden magassarkúja is tetszett 
Viszont a főellenségek nehézségi foka nagyon extrémen ingadozott! Az első boss például totál szívás főleg,hogy ott még semmi speciális fegyver vagy képesség híján voltunk. Ezzel szemben Jetstream Sam aki az utolsó előtti főgenya, őt elsőre sikerült megölni és még csak meg sem izzadtam. Ugyanez érvényes Sundowner-re, bár ő egy hangyaf*sznyival nehezebb volt a védőpajzsok miatt! Armstrong meg elsőre könnyűnek tűnik,de nagyon szívós kis rohadék ha elkezdesz vele harcolni
Most már a végénél járok, érdekes, de olyan érzésem van, hogy megtörik a játék lendülete Sundowner után. Amúgy nekem ő még bejött mint boss, elég ideig bíbelődtem vele, de javarészt csak amiatt, mert a függőleges vágás a karddal nehezen ment. :p
Ellenben a lelépés Denverből pálya totál töltelékszagú volt, a Sam elleni csata meg, olyan izé mind dramaturgiailag, mid kihívás szempontjából. Sejteni vélem, "mire gondolt a költő", amikor ezt kitalálta, hogy a sok mindenféle extra képességgel rendelkező szuper katona után van egy ilyen karakter, aki igazából "csak" egy ember, aki tényleg a saját képességeivel veszi fel mindezzel a versenyt (plusz azért egy páncéllal, és egy olyan karddal, amihez képest Raidené kisbicska), és elleni egy igazi hagyományos egy-egy elleni küzdelem van csak karddal. És így logikus is, hogy ő nem olyan nagy szám.
Csak így az egész addigi karakter k*rvára hiteltelen. Vagyis, ha ő ennyire nem extra valójában, akkor hogy a rákba vezette a csapatot, akkor így amikor ott vannak Monsoonnal és Raiden begorombul (az egy rohadt ripacskodó jelenet amúgy, de végülis lesz*rom, mert nem veszi a játék túl komolyan magát), és Monsoon felajánlotta, hogy ő bánik el vele, akkor megkímélte Samet egy marha nagy leégéstől, mert valójában Monsoon bármikor a sárba alázta volna őt. De igazából Sundowner, vagy Armstrong is. Plusz akkor hogy a rákba győzte le az elején Raident??
A végén az Armstrong rész is sántít, mintha derákba törnék a pályát, minden előjel nélkül előbukkan az a pók Metal Gear, ami amúgy tök fölösleges Armstrongnak, mert puszta kézzel sokkal erősebb mint az a monstrum. Jó értem, ezt titkolni akarták a készítők, és sikerült is. Armstrong egy meglepően kemény kis rohadék.
De visszatérve Monsoonra, hát ő meg a játéktörténelem egyik legg*cibb főbossa. Igazából viszonylag hamar letoltam, kábé a második próbálkozásra, de hogy hogy, az az egy menet kábé egy órán át tartott, és addig mindenem tele volt, élet rakéták, energia, zavarógránátok, és mindent MINDENT rá kellett lőnöm.
Onnantól kezdve soha többet nem lett 5 életem, mert innentől a játék már beindítja a boss halmozást, és nincs is nagyon hagyományos pályaszakasz, ahol feltankolhatnék.
Ráadásul ekkora szemétség volt, hogy nem sokkal utána még egyszer meg kell küzdeni a másával a toronyban.
Amúgy meg az egész figura zseniális. Van egy főhős akinek van egy kardja ami mindent átvág, mi legyen akkor az ellenfele, egy figura, aki összeáll újra és újra a szeletekből. K*rvajó és nagyon bizarr.
Szóval amúgy jó a játék, csak kiséé egyenetlen a vége felé, az egész dramaturgia olyan ingadozó.
