Úgy, hogy a 75.000 dollár egy éves tiszteletdíj volt, amiért használták a karaktert, de az első 75 év licencjogai hivatalosan a DC kezében voltak, vagyis egy vasat se kellett volna fizetniük és nem is fizettek, amíg el nem ismerték Siegel és Shuster érveinek jogosságát. (Zárójelben, de ezt is médianyomásra tették, mert alig egy év volt a már akkor promotált Superman-film bemutatójáig, és a két alkotónak sikerült komoly médiavihart kavarni a kisemmizésükből.)
Superman alakja pedig... gyakorlatilag a mai modern hősmítosz teljes egészében rá épített. Superman felbukkanása annyira megváltoztatta az amerikai tömegkultúrát, hogy nélküle nem lennének szuperhősök, akik nélkül nem léteznének azok a modern hőstípusok sem, akik ezekből fejlődtek ki. Superman alakja az akkori ponyvafiguráktól is gyökeresen eltért és elindított egy olyan folyamatot, ami az akkor már sok évtizede létező halandó héraklészi archetípusból (Conan, Doc Savage, Tarzan stb.) a félisten héraklészi archetípust hozta létre (közte volt a Lupin-féle rejtelmes hőskorszak is, aminek időről időre megvan a maga reneszánsza, de azóta érdekes módon mindig megmaradt rétegkiadványnak). A Superman születése által létrejött hősök bizonyítottan segítettek az USA-nak átvészelni a II. világháborút, még kaine is fordított olyan cikket, amiben azt fejtegetik, hogy a szintén ebből a korszakból és bizonyíthatóan supermani gyökerekből táplálkozó Amerika Kapitány jobban segített a morál fenntartásában a bakák közt, mint a legtöbb propagandaüzenet.
Sőt, ha belegondolunk, a modern hőstípus a képregényeken kívül is mindenhol felbukkan, még a filmvásznon is. Az egyes évtizedeknek megvolt ugyan a maga hőstípusa kezdve a hatvanas évek flúgos rendőreitől a hetvenes évek hiperlaza, de ugyanakkor kőkemény (feka) verőemberein át a nyolcvanas évek golyóálló hősein keresztül a kilencvenes évek alkoholista főhőssel operáló akciótengereiig, mégis, a Superman által képviselt hérosz, ami az ókori emberfeletti mitológiahősök modern feltámasztása, újra és újra bizonyította, a legelső ismert hőstípus ennyi ezer év után is a legkiemeltebb helyet foglalja el az emberiség kollektív tudatában. A fentebbi évtizedek majdnem mindegyikében találunk egy Superman nevével fémjelzett sorozatot, legyen az animációs vagy élőszereplős, ami újra és újra töretlen népszerűségnek örvendett, és bár manapság kevesen olvasnak konkrét képregényeket tőle, mégis, akárkinek megmutatod Amerikában a Superman-logót, pontosan tudni fogja, mi az és mit képvisel. Sőt, talán ezt a nyugati társadalom nagyjára ki lehet vetíteni. És ez az, amit még Batman se tudott elérni, mert a Bat-logót ismeri mindenki ugyan, de tíz emberből legalább háromféle választ kapsz arra, mit jelent az. Lesz, aki szerint bohókás rajzfilmharcokat harisnyában, lesz, aki szerint az éjszaka eltökélt igazságosztóját, lesz, aki szerint egy köpenyes elmebeteget... Superman esetében viszont az elmúlt háromnegyedszáz évben mindig, mindenki egyértelműen tudta, hogy ő az a hős, aki a történeteiben mindig megment minket. És nem azért, mert sajnál vagy lenéz minket, vagy mert szereti az embereket... hanem egyszerűen azért, mert ő Superman, és ennél több magyarázat nem kell. Márpedig ezt egyetlen létező kitalált figuráról se lehet elmondani az elmúlt számos évszázadból. Hogy ennyire bele lehet sűríteni egy egész kor, egy egész eszme minden mondanivalóját pusztán a nevébe.
