Nos, elolvastam én is a 2. kötetet, végre! Írok is róla pár sort, lehet kicsit hosszú lesz megint.
Szóval először is a külcsín: tökéletes! Lassan már az lenne a meglepő, ha nem lenne az. Egy dolgot mindenképpen elmondhat magáról a Kingpin, hogy csak minőségi munkákat ad ki a kezeiből, amelyeknek minden rajongónak a polcán a helye. Ilyen minőségi cucc miatt szeretm én a tpb-ket, az biztos! A borító az egész kötetet nézve elég érdekes, mintha az egész Venomról szólna...a cím alapján meg főleg. pedig nem, de kétségtelen, hogy ezzel lehetett a legjobban eladni. Nekem személy szerint a 3 borító tetszik a legjobban. Szóval a minőség király, a színvilág gyönyörű, az oldalak elég vastagok, a beírás hibátlan, én nem vettem észre benn elírást. Szóval ezt hívják úgy, hogy minőség, és pont. Ezúton is köszi Ati és kaine, hogy megint nem hazudtoltátok meg magatokat.
Összességében azt kell mondjam, hogy nem rossz, ez a 4 rész. Sőt, egész jó...de. vannka benne olyan pontok, amiknél valahogy engem "megzavartak", erről majd írok részletesebben is lentebb. nagyvonalakban szólva a sztori érdekesen halad előre, bár erződik rajta, mint a legtöbb ilyen nagyszabású 12 részesen: a közepe szokott lenni a gyengébb. Mert szépen folynka az események, közelebb kerülünk a megoldáshoz, meg történnke érdekes dolgok...de ilynekor tényleg általában az van, hogy az első pár rész erősen indít, mert muszáj neki, aztán a közepén kicsit leülnke az események, a végére meg ismét felprögnek. remélem
itt is ez lesz a helyzet. A rajzról annyit, hogy nagyon jók, persze Chonka és Dodsonnka is vannak erősségei és gyengéi. Dodson férfi arcaival néha van egy kis baj...főleg Peterével egyik másik panelen. Az biztos, hogy az egyik legfurább Petert rajzolja, amit valaha láttam. De a nőalakjai jók, Felicia gyönyörű, Pókembert meg valami istenien rajzolja, szóval én meg vagyok vele elégedve. Cho is nagyon szépen rajzol, de a Pókembere sokkal "sterilebb" valahogy. Kicsit olyan merev, és olyan érzés, mintha csak egy bábú lenne Dodson Pókijához képest...persz ez csak szőrszálhasogatás, mit meg nem adtam volna azért, ha a HihiPókban nem Romita Jr borzalmai lettek volna, hanem Dodson vagy Cho....
És akkor néhány dolog, amikre részletesen szerettem volna kitérni:
Hát lehet az én agyam szivaacsos, de az első részben azzal indít MJ, hogy PÓkit meglőtték? Mikor? Én nem emlékszem rá...és átfutottam gyorsan az előző kötetet, de nem találtam meg.
Egyébként ez az eltitkolom a férjem elől a pénzügyi gondjainkat, mert neki a nagy csúnya gonoszokkal kell törődnie, az én dolgom csak anniy, hogy a pénzügyek rendben menjenek dolog eléggé gyerekes, valahogy nem állja meg a helyét. sokkal érdekesebb lett volna, ha Peternek már ezzel is kellett volna foglalkoznia, vagy legalább tudott volna erről is... nem így egy nosza oda se neki, majd csinálok pár képet dologal elintézzük a dolgot.
Egy résznél meg kinyílt a kezemben a bicska: Amikor MJ rákérdez, hogy nem-e Harry a tettes...hát nemtudom, de Millar nem nagyon vett tudomást ennél a jelentnél, hogy Harry meg Mj korábban jártak is, illetve nagyon jóbarátok voltak. Persze Harry megőrülése után minden megváltozott, de akkor sem lehet róla így beszélni...mert ezt úgy kérdezte MJ, mintha Peternek egy távoli barátjáról lenne szó, akit csak futólag ismer...nem pedig Harry Osbornról.
A SWAT el akarja kapni PÓkembert az 5 millió dolcsiért is nevetséges jelenet, megmondom őszintén....persze, pont ők akarják majd elkpani, mint egy kabaréban komolyan.... Meg pont azzal pedáloznak, hogy megint csinált egy csomó kárt, fölöslegesn, mert Oki úgyis kidőlt volna...hjah, persze az nem baj, hogy ők szétlőttek egy házsort. Meg egyáltalán miért nyitottak tüzet rá? Jó már sokszor lőttek Pókemberre rendőrök, de itt csak azért, mert törvénytelen módon el akarnka kapni egy hőst, az meg elmenekeül, már tüzet nyit rá egy egész század? Millar így akarta érzékeltetni talán, hogy mennyire megőrült mindenki, hogy elkapják pókit, de egy swat egység a legkevésbé volt alkalmas. Hatásosabb lett volna, ha egyszerű járókelők támadják meg....abba még egy kis társadalomkritka is szorult volna. De ez így értelmetlen. Az viszont jól jött ki neki, ahogy többen bevállalják, hogy ő bizony a Pókember...és ezért meg is halnak. Nem fordít neki különösebb figyelmet, nincs is idő rá, de azért megbújik ez a kis tragédia a történetben.
Nagyon tetszett az első felében a kötetnek viszont az a rész, amikor MJ-vel a kávéházban beszélgetnek, és kiderül, hogy Mj fegyvert hord magával....Peter szavai itt nagyon el lettek találva, nagyon életszerű amit magában gondol: " Jó ég mit mondhatnék? hogy minden frankó és mellette leszek, hogy mindig megvédjem?" Ugyan többször is visszatérő téma ez, meg lehet sokaknka unalmas is, de ez a rész picit túlmutat ezen az egészen oda, hogy végülis mi történhet egy ilyen hőssel, mint Pókember. Hogy egyszer el kell jutni akarva-akaratlanul egy olyna pontra, ahol már a hozzád legközelebbálóknak is le kell hulljon a fejéről a fátyolnak és nem csak üres szavakat kell mondaniuk, hogy persze vállalom a felelősséget, kitartok melletted stb.
Norman anekdotája érdekes volt a biztonsági őr feleségéről. Most akkor miért romlott re ennyire az állapota? Nekem nem túl világos...azt valahogy nem tudnám elképzelni, hoyg Norman kedvtelésből tette ezt az asszonnyal a tanácsaival. ez nagyon nem rá vallana...őrült, de nem ilyen kicsinyesen gyarló állat.
A "te a gazfickók királya vagy" mondatra szintén felkaptam a fejem ennél a résznél...hát itt üt vissza, hogy eltörötlék a klón sztorit, Anélkül is elég furcsa volt ezt olvasni...de menniyvel más lehetett volna ez a jelenet, ha Peter fejében ott vannak az emlékek, hogy mit is vitt véghez Norman, hogy hosszú hónapokig volt pokol az élete miatta. Valahogy a beszélgetésnek is sokkla nagyobb súlya lett volna, és Peter sem ezt mondta volna az biztos...kár érte. szerk: itt látszik, hogy folyamatosna írtam le a dolgokat, amik ezsembe jutottak...mert kaine és Ben Reilly nevének említése arra utal, hogy Peter mégiscsak emlékszik a klón történetekre, csak valahogy sosem bezsél róla senki, senki sem emlegeti, hogy nekik volt egy babájuk, meg amik történtek akkor....és ez így. ...hát mit mondjak, hogy lehetett ilyet mondnai Normanre? Mintha egy óvodástól hallottam volna. Ezt a két nevet Millarnek nem kellett volna megelítenie...mert így mindneki kérdezheti, hogy azok a súlyos hónapok hogy nem kerülnek soha elő, ha mégis emlékszenke rá az érintettek...
Az árverezés viszont érdekes. És igen ez az a történet, ami kicsinálta Venomot, kiherélte és a sárba dobta, anniyra, mint még Pókember sohasem. Odaadni a szimbiótát egy ilyen világi lúzernek, mint Angelo...aztán rárakatni Mac-re(mert ugye ez fog történni a 3. kötetben). Hülyébbnél hülyébb ötletek...ahogy Brock motivációja is egy nagy baromság....de ezeket hagyjuk, inkább azt említeném meg, hogy nagyon tetszett az árverés előtti röpke jelent, amikor Rengetőnek is arra fáj a foga, hogy végre ne egy kisstílű bűnöző legyen, ahogy eddig..és ahogy sokan mások. Ebben a kis jelentben nagyon benne van, hogy mennyire alábecsülik valójában már saját magukat is ezek a Bűnözők, a Pókembertől kapott számtalan verés óta. Nagyon jó kis jelenet..ahogy az is, ahogy a Pléhsuszter előadja a licit elején, hogy ezzel a ruhával végre beléphetnek a nagyok közép, megszűnhetnek tizedrangú bűnözők lenni.( az viszont megint hülyeség, hogy a szimbiótát nevezik Venomnak. Neki nincs neve, Eddie Brock+ a szimbióta= Venom...de mindegy).
Az utolsó rész lett a legjobb amúgy, a 4 részen belül, ez egyértelmű. Tetszett, ahogy kiderült, hogy a szimbióta csak egy eszköz...ha egy olyan kis senki viseli, mint Angelo, attól az még nem lesz Venom. Ezt maga Pókember is mondja. Az is jó volt, ahogy Peterünk szépen összefoglalja, hogy ugyan nagyon sok megalláztatást élt át Angelo, de ez még nem jogosítja fel, hogy egy gyilkossá váljon...pusztán abból a célból, hogy a zsarnok apjánka bizonyítson. Meg is érdemelte a büntetést, egyáltalán nem baj, hogy gyorsan búcsút vettünk tőle.
Az is jó kis dolog volt, hogy Kesi unokájáról nem feledkeztünk meg, és végól Peterünk megoldotta a helyzetet a Jonahtól kapott pénzzel. Annál a jelenetnél elsőre meglepődtem, nagyon karakteridegennke tűnt, de ha jobban belegondol az ember, akár vehetjük méltányolánka is, hogy Peter enniy évig nem szólt senkinke, hoyg a saját fia a Pókember és nem hozta őt szégyenbe...Peter magyarázatát viszont egyáltalán nem értem, hogy ezzel hogy is akarta bebizonyítani, hogy a képek nem hamisak. Pedig JJJ-nke nagyon helyesen eszébe is jut, hogy Johnt már meg is mentette Pókember, plusz bunyózott is ellene.
Erre Peter:" kiskorában nem olvasott képregényeket? Nem tudja, mikkel jönnke elő a szuperhősök, hogy önmagukat védjék? Különben mi másért szórakozott volna Pókember éveken át az öregével? Mindent megtett, hogy elterelje magáról a gyanút"...Mivan??? :ohmy:Ez hogy jön ide? :surp:Meg ezzel hogy van memagyarázva a dolog? Azzal terelte el magáról a gyanút, hogy megmentetet volna magát egy álpókemberrel, aki mellesleg tők olyan dolgokat csinált, mint az igazi Plusz nem is á változott át azzá a Farkassá, pedig mindneki tudta, hogy ő volt? Nem értem. Az ötlet nagyon jó, hogy JJJ-t szembesítsük egy ilyen dologgal, de ez így nekem ketté is tört egyből...
A másik, hogy anniyra lerí az egész sztoriról, hogy May néninek kuyta baja sincsen...nem elég, hogy mindneki tudja, hogy ő halhatatlan, Millar még adja alánk is a lovat...Peter két May néni meghalt mondattal elintézi a dolgot, meg egy megöllek, széttéplek dologgal, amit a feltételezett gyillkosak mondd. vagy akkor Peternke alapból úgy kellett volna kezelnie a dolgot, mint egy részben, amikor mondja MJ-nke, hogy nem hisz Rachelnek. Nem kétszer is tényként elmondani, hogy May néni meghalt.(ja és végre megtudjuk, hogy 72 éves). Ilyenkor jut eszembe, hogy mi volt egy Amazing 400-ban és mivel van elintézve itt a dolog, mégha Peter nagyon hisz benne, hogy mégsem halott.
Volt egy két ütős poén, két különösen jó: az elgurult ötcenteses, meg a nyisd ki a szád, adok neked hálókát...azokon percekig röhögtem, nem tudom hogy jutott eszedbe ez a szöveg kaine, de ez valami haláli volt.
Hát így ennyi kb, ami eszembe jutott. Összességében nem lenne rossz ez a rész átvezetőnke a finálé előtt, de voltak benne bántó dolgok a számomra. Így én csak egy 7-est adok erre a 4 részre....
Persze JMS zsenialitásához, meg Romita Jr szemetgyönyörködtető rajzaihoz képest ez a sztori maga a ánaán, úgyhogy hajrá
, még ilyet a népnek!
(persze itt van nekem a 3. kötet
)
Szavazás