Tegnap sikerült a Klónsztori végére érnem.
(Nálam ez egy 4 hónapos menet volt, februárban kezdtem el olvasni.)
Meglepődtem kicsit, mert ennél sokkal nagyobb katyvaszt vártam logikailag. Ahhoz képest, hogy még a szerzők se nagyon tudták,
hogy mikor lesz vége, sikerült összehozni úgy, hogy követhető legyen, és még valamiféle mondanivalót is sikerült belecsempészni azért.
Ami fura volt, az a különszám címe... Azt először nem értettem: miért nem volt jó 101-nek?
(Elismerem, elfogult vagyok: hallgatok Depeche Mode-ot, Bonanza Banzai-t, és George Orwell-től az 1984 a polcomon van.)
Aztán végiggondoltam, és arra jutottam, hogy lehet az angolban a 101-nek van olyan jelentése, mint a magyarban az ezer meg egy-nek.
Egyébként volt egy olyan történet, amibe véletlenül beleírtátok, hogy Tigris, én örültem neki, hogy ott van, sok hasonló tévedést kívánok.
Visszatérve a történetre: kicsit nekem furcsa volt olvasni, mert engem tartalmilag érint a dolog. (A hazugság-hit-illúzió része az, ami engem eléggé betalált, mert a családomban volt pár dolog, amiről nekem évtizedeken keresztül hazudtak, és ez csak az elmúlt években derült ki. És még most is ott tartunk, hogy úgy kéne csinálnom, mintha igazak lennének azok a dolgok, amikről konkrét papírokkal be tudom bizonyítani, hogy nem voltak azok.) Amikor már ott tartott a történet, hogy még a sztori címében is ott volt, hogy "tükrök", akkor már kifejezetten kíváncsi voltam, hogy a benne levő gondolatok vajon hasonlítanak-e a saját véleményemhez. Ez egy eléggé sajátos megközelítés, az tény, de nálam valahogy úgy alakultak a dolgok, hogy lett egy ilyen vetülete is.
Ezért is lepődtem meg egyébként, mert én ennél sokkal rosszabbra számítottam.
Az meg fel sem merült, hogy ez nekem bármilyen szempontból megerősítés lesz. Aztán végül is az lett.
Összességében véve ez egy jó történet szerintem, örülök, hogy kiadtátok.
