Szokásom bevárni a sorozatoknál a széria lezárását, csak utána kezdek bele. Ugyanez a helyzet az összefüggő képregénysztorikkal is, így csak most jutottam odáig, hogy elolvassam a híres/hírhedt Klónsztorit. Már korábban is hallottam róla (főleg negatívumot), így nagyon vártam, hogy elejétől a végéig elolvashassam.
Összességében pozitívan csalódtam. Bár ez alighanem annak is köszönhető, hogy ti kiválogattátok a jobb sztorikat, és nem kellett a több évnyi képregényt elolvasni hozzá, de maga a történet szerintem nagyon jó lett. Bár helyenként tényleg érződik rajta, hogy egy-két mellékszál valóban csak időhúzásnak készült, némelyik dupla-tripla csavar már nevetségesen hatott, de a hírével ellentétben végig követhető volt minden.
A leginkább MJ terhességén éreztem, hogy zsákutcába írták magukat, és a párhuzamosan futó Ben Reilly életéből (ami egyébként iszonyat jó volt, és meglepően olvasmányos, érdekes volt ez a kis belsős betekintés a képregénykészítés világába) is az derült ki, hogy ha az nem lett volna, jóval könnyebben és egyszerűbben le tudták volna zárni, mert nem akarták nemes egyszerűséggel megölni a babát. Kicsit irónikus, hogy végül mégis így történt.
Bár ezen az oldalon alighanem szentségtörés ezt mondani 
de engem Kaine karaktere egyáltalán nem fogott meg. Érthető volt a motivációja, de közben mégsem. Valahogy ez nekem olyan pongyola magyarázatnak tűnik, hogy azért vadászott Benre, mert azt hitte, ő Peter, emiatt tőle ered a szenvedése forrása. Kicsit szappanoperás. Később (főleg a vége felé, illetve az 50. szám-beli minikben) kicsit azért finomították az összképet, de ha csak a Klónsztoriból kellene ítélnem (márpedig ezen kívül talán csak a Zord vadászatban láttam, és ott se sokáig), akkor egyelőre még nem értem a hype-ot körülötte - persze tisztában vagyok vele, hogy rengeteg kimaradt vele kapcsolatban.
Ben ellenben nagyon szimpatikus volt, és nagyon sajnáltam a végén, hogy meg kellett tőle válnunk. Úgy tudom, később még visszajött (sőt, saját sort is kapott), az ki lesz adva valamikor magyarul? (Mármint a visszatérésre gondolok, de akár a saját sora is.) Szegénynek pont kezdtek rendeződni a dolgai, így meg olyan pazarlásnak tűnik, hogy a köré felépített többi mellékszereplő ment a kukába(?) Peter visszatérésével. Meg olyan furán ingadozó volt Ben és Peter kapcsolata, egyik pillanatban még tesó, borulj a keblemre, aztán meg bunyó. Mondjuk ez lehet (sőt szinte biztos) a kimaradt füzetek miatt ilyen érzés.
Scrier és Traveller számomra vadonatúj alakok voltak, szerintem még sosem találkoztam velük korábban, vagy ha igen, nem lehettek túl emlékezetesek. Ahogy a hátlapokon is írták néha, Pókemberhez kicsit karakteridegenek voltak, inkább X-Men kategóriának érződtek.
A végső lezárás nem lett rossz, bár kicsit olyan hirtelen jöttnek éreztem. Ez egyébként tipikus hibája az olyan írásnak, mikor nem tudják előre, mi lesz a vége. Mint mikor direkt úgy írnak/forgatnak horrorfilmet, hogy majd később eldöntik ki lesz az álarc alatt (lásd pl. Sikoly 3) A foreshadowing, a háttérszori és egyebek hiánya miatt a nagy leleplezés olyan... meh... Nekem az időhurkos verzió jobban bejött volna, de ez csak a titkos perverzióm miatt van az időutazás iránt.
Ami viszont nagyon, de nagyon nem tetszett a sorozatban, azok a rajzok. (Jöhetnek a kövek ) Biztos van, aki imádja, de személy szerint én ki nem állhatom a kilencvenes évek stílusát. Olyan, mintha egyszerre lenne végtelenül leegyszerűsített pálcikaemberes megoldás, közben meg zavaróan agyonzsúfolt az egész. Mindenki szögletes, minden vagy tiri-tarka, vagy épp ellenkezőleg, iszonyat tompa, és mindenkinek punk sérója van (bár ez a korszakkal járt ) Egy idő után meg lehet szokni, de kifejezetten felüdülés volt a szememnek (meg az agyamnak), mikor néha bejött egy olyan rajzoló, aki nem ezt a stílust követte.
Bocs a kicsit bő lére eresztett vélemény miatt, de ez így kikívánkozott belőlem.
Végezetül köszönöm a Kingpinnek, hogy megjelenhetett magyarul is ez a széria, szerintem hiánypótló volt, és ebben a formában szerintem határozottan emészthetőbb, mint az eredeti széthúzott leközléskor volt.
