És végül, de nem utolsó sorban:
Új Marvel Extra
Már a címnek nagyon örültem, hiszen nagyon retro.
Bevallom, féltem tőle, hogy nem fog tetszeni, mert eddig nem igazán tudtam röhögni képregényeken, de mivel Marvel, kötelező volt és tettem egy próbát.
Pókember: Szeretem a régi sztorikat, fontos a kontinuitás is számomra, úgyhogy nagyon örültem, hogy bekerült egy Lee-Romita-sztori a könyvbe. Igaz, kissé félek is ezektről a régi történetektől, mert nem tudom, hogy mai szemmel milyenek, de… A lényeg, hogy nagyon tetszett. Igaz, nem volt annyira humoros, de mégis tudtam röhögni rajta. Főleg Jamesonon derültem, pl a „Mi köze hozzá?â€, vagy az „Átverném én valaha magát?â€-on.
Egy dolog nem tetszett az egészben: Kraven sugara. Hát az… elég gagyi volt szerintem. Ja, Gwen-t meg teljesen másnak képzeltem el a Sors hálójában és a régebbi CSP-s számok alapján: kevésbé bulizósnak, és inkább szendének. Mindegy, jó volt. A rajzok is jók voltak, semmi baj nincs velük, akármilyen régiek is.
Hulk: Még nem igazán olvastam Hulkot ez előtt, csak a legelső számot, az tetszett, így nagyon érdekelt a dolog. Rinót bírom bizonyos szinten, külön főgonoszként meg csak a régi rajzfilmben láttam, úgyhogy csak még inkább érdekelt. Hát… a négy sztori közül ez tetszett a legkevésbé. Mivel nem vagyok járatos ebben az időszakban (ami késik, nem múlik
), nem tudtam az elején, hogy az a három srác, akiket elkap Rinó Bruce, Rick, meg Clay. Igaz, annyi lejött, hogy a szöszi Shield-es Furyból meg a Hidrából, de nem tudtam őket hova tenni. Mikor Bruce átváltozott a klotyón (na az jó volt), akkor kezdett el tetszeni a történet. A bunyó nem annyira, de amilyen szövegeket nyomtak, az jó volt. A kislány megjelenésénél a szövegük meg különösen tetszett.
A grafika annyira nem jött be, bár egynek jó volt.
Pókember/Fáklya: Ez is jó volt. Az első három oldal még annyira nem, de mikor a klónos dologgal viccelődtek, az ütött. Az iskolás dolog is tetszett, főleg mikor magyarázták Johnnynak, hogy Pete Pókfej, innen a kedvenc a Chicago Bulls.
A többi rész már kissé laposabb volt, főleg hogy irigykednek egymásra, de a végén a fényképezés tetszett. A rajzolásával nem volt különösebben gondom, sőt tetszett.
Deadpool: Ettől is féltem. Féltem, hogy nem fog annyira tetszeni ez a karakter, mint amennyire híres. Hát… tévedtem. Anyám dvd-zett, miközben olvastam és nagyon csúnyán nézett rám, hogy mellette remegek meg hangosan röhögök. XD Maga a történet nem egy nagy szám, de azok a dumák… A legjobban Vak Al beszólásai jöttek be, mint May néni, illetve Deadpool aranyköpései Osbornék hajáról. Akárhányszor szóba hozta azt, mindig felröhögtem. A régi és új rajzolás megjelenítése is tetszett, bár a régebbi stílus itt jobb volt. Egy valami viszont zavart ezzel kapcsolatban, mégpedig hogy a színek több helyen mások, mint az első sztoriban. Gondolok itt Kraven sugarára, vagy Gwen ruhájára, de más is volt.
A kiadvány jó lett. Egyedül az zavart, hogy a dokumentációs részben többször ugyanaz volt leírva, ami egy oldallal arrébb, pl. Hulk esetében, vagy Johnnynál a froclizásos rész. Ja, és egy nagyon durva elírás, ami szerintem fontos: Johnny dokujában említve van a Titkos Háború. Az nem az X-Men 8-13-ban volt, hanem az X-Men 13-18-ban.
A Kingpintől ez volt az egyik legjobb könyv, amit olvastam. Nagyon bízom benne, hogy lesz még folytatás.
5/5
Szavazás