Egy esztétikai szinthez való ragaszkodás szerintem nem kicsinyesség, és nem kényszeresség.
Ha úgy árulnák a kiadványokat, hogy esztétikai hibás / borítósérült, és ehhez illően csökkentve lenne az ára,
akkor mindenki el tudná dönteni, hogy ezt figyelembe véve megvásárolja-e, vagy fizet többet egy ép példányért.
Pl. a régi CsP-k második törteneteit tartalmazó kiadványoknál (egy másik kiadónál) oda van írva,
hogy "apró hiba a borítón" vagy "nagyobb hiba a borítón", ott nem is reklamál senki ilyen miatt.
(igen, tudom, a Kingpin nem 500-600 példányban adja ki a dolgait. Nem is a darabszám miatt írom, hanem a szemléletmód miatt.)
A kicsinyesség és a kényszer említése viszont annyiból jogos, hogy ha muszáj lelkendezni, mert ha nem, akkor el leszünk tüntetve
szem elől, (megtörtént, azért ide írom, nem a PPP-topikba), akkor az egy kicsit olyan, mintha addig lenne a vélemény érdekes,
amíg nekünk tetszik, ha nem tetszik, akkor meg ne legyen már szem előtt, még a végén más is el kezdi végiggondolni, amit olvas...
A másik szövegértési képességeit megkérdőjelezni, (nem az volt a baja, hogy nem érti, az volt a baja, hogy vagy mellébeszélést lát vagy valótlan állítást) és másokra mutogatni, hogy "érdekes, ők értik!", az biztos, hogy egy kiadóvezető részéről kimeríti a kicsinyesség fogalmát...
Ettől még a Kingpin érdemei elévülhetetlenek a hazai piacon, de hogy kaine néha furcsán reagál a kritikára, az is biztos...
" Nem hibáztunk. Más hibázott. Baromságokat beszélsz. Mindenki érti, csak te nem."
Ez a Kingpin csapatának szimpatikus szokott lenni, ha ők kapják másoktól?
Ettől még szeretjük a Kingpint szerintem, de ha ezt a logikát páran furcsálljuk egy kicsit, azon azért ne tessék nagyon meglepődni...