Ma érkezett meg a PPP4. Kellemes meglepetés volt,hogy ma már kezembe vehettem.
Annyira megható volt,ahogy Pókunk aggódott a Cica életéért. Aztán még egy érzelmi emelés a történetben: Jean DeWolff kapitány! Most,hogy megjelent a JDW halála és megismertem az eddigi füzetekből is,már sokkal jobban tudom átérezni az elvesztését. Erre pluszban még,hogy mégjobban érezzük,mennyire is baráti volt a kapitány és Pókunk kapcsolata: "Csak Jean! Régi barátok vagyunk,nem?"-mondta JDW... No,meg eltette a Cica amnesztiájának egy példányát is JDW. Hááát! Egy nagyon jó embert veszítettünk el! Igen,veszítettünk,mert mint minden Pókember-rajongó,azt hiszem,kicsit mindenki magáénak érzi ezt a fájdalmat.
Összegezve: remek olvasmány szenvedélyről,szeretetről,barátságról,érzelemről. Nagyon tetszett! Köszönöm szépen!