Szuperjó volt megint az új PPP, bár az utolsó sztori nekem se jött be nagyon, valahogy - számomra - nem passzoltak a Stern/Romita Jr. - féle gyönyörűségekhez. Kicsit olyan érzésem volt, mint anno a Külvárosi kirándulás című történetnél.

Persze nem azt mondom, hogy ne röhögtem volna jót a poénjain, csak sajna nem igazán tudtam elvonatkoztatni az előtte levő három remekműtől.

(Mondjuk ez már kimondottan az én hibám...

)
Romita Jr. rajzaitól és Stern történeteitől továbbra is a fellegekben járok, és nagyon örülök neki, hogy eme vaskos képregény nagy részét az ő párosuk munkái adták. A 247-es amit meg az apja, az idősebb Romita húzott ki.....na az maga a tökély!

A bunyók és a magánéleti szálak is nagyon tetszettek, visszaköszönt az a régi-régi feeling.

A kis Romitát meg kéne kérni, hogy legyen olyan kedves és szíveskedjen újból így rajzolni, és adni neki egy Pók-címet.