Ma végre elolvastam az új számot, marha jó volt a kezdés! :O Ez az ostromállapot Peteréknél nagyon kemény volt, s jó volt látni a folytatását a Jean DeWolff-nak, még úgy is, hogy megfeledkeztem teljesen Popchikről, csak utólag jutott eszembe. Akkor jutott eszembe, hogy "jé tényleg... s bakker, ezek a szemetek ezek szerint túlélték :S", bevallom, reméltem, hogy kinyírta őket.

Nathan épp ezért nagyon kemény volt, meg is értem, meg nem is.
A másik két sztori is jó volt, leszámítva Kardfogút, vagyis ahogy legyőzték, az valami vicc volt. Könyörgöm, regenerálódik, nehogy már sírva fakadjon egy ilyentől.

Pedig az elején azt hittem, hogy csak megjátssza.

A kisgyerek először annyira nem érdekelt, vállvonás volt a részemről, főleg ezzel a "nem mondom el senkinek" dologgal (nem hiszem el, hogy egy 8-9 éves gyerek, még ha annyit bántalmazzák is, tud ilyen titkot őrizni). A füzet vége viszont jól sikerült, szóval kíváncsivá tett, remélem lesz folytatása ennek a szálnak.

Macs képességszerzési kísérleteinek kronológiáján én is gondolkoztam, arra jutottam, hogy Pókembert már beszippantotta a Túlontúli, de a BA és az F4 tagjait még nem. Jobb magyarázat nincs szerintem. :S