Elolvastam a 12-est, és az jutott eszembe a végén, hogy hogy lehet mindig ennyire jól dönteni, a sztorit illetően. Az is jó ötlet volt, hogy ez így egybe legyen egy külön füzetbe, ne legyen megbontva. Azt kell, hogy mondjam, hogy egy teljesen kerek JÓ történetet kaptam, még akkor is, ha a végén lelőtték. A legviccesebb talán, hogy én is megsajnáltam, hogy roncs lett az élete, pedig végülis megérdemelte.
Volt benne akció, vicc, vidámság, szomorúság, ez így volt jó, ahogy volt. A végén a rövid bemutatók tetszettek, meg az a hiányos bubis írás is. Amikor meg megláttam azt a teljes oldalas rajzot, olyan érzésem volt, mintha egy amerikai képregényt fognék a kezemben.
Nem kérdés, a 3. "évadra" is előfizetek.