Képregényekkel kifizetni az alkalmazottakat, emberek életét vinyókhoz hasonlítani?
Gondoltam jobb, ha képregényt kapnak, amiből később talán lesz pénzük, minthogy bezúzzák a munkájukat amiért egy fillért se kaptak
.
Egy vinyó nem lehet gonosz, így sok esetben értékesebb bizonyos emberek életénél
. De hogy helytállóbb magyarázattal is szolgáljak: a vinyós hasonlat meg azért helytálló, mert ezek képregénykarakterek. Ha valóságban ilyen történne, akkor mindenki máshogy reagálna, de most olvasói szemszögből vizsgáltam a dolgot
.
Tudom. Hasonló okokból van az animékben is annyi féle hajszín .
A kettő azért más. A rajzfilmeket nem korlátozza a nyomdatechnika.
Valóban más, mert az animés hajszíneknek az az oka, hogy könnyebben meg lehessen különböztetni a karaktereket az egyszerűsített megrajzolás mellett is, valamint a hajszín sokszor a személyiséggel is összefügg, de ezt talgaby tökéletesen megfogalmazta a #3565-ös hozzászólásban
.
Igazából csak azért hoztam fel példának, mert mindegyik egy olyan megoldás, ami alapból bizonyos korlátok miatt jöttek létre, aztán később stílusjeggyé vált.
Az alsó három képen nem azért kékek, mert az utcán állnak, ahol max egy halogénlámpa világítja meg őket, aminek rohadt randa színtelen fénye van.
Ahogy az egyik egyetemi tanárom mondta, sose talizzunk randi elött utcai lámpánál, mert úgy fog kinézni a csaj, mint egy varangyos béka.
Plusz rohadt hideg van, lehet használni hűvös színeket, amiket régen nem tudtak.
Utánanéztem és tényleg elég gyakran használják a kék háttér, lila bőr kombót a képregényekben az éjszakai részeknél. De ennek ellenére nem tetszik
. Szerintem jobb ha sötétítik és jobban árnyékolják inkább a dolgokat.
Csak egy példa: anyukád, mondjuk. Felnevelt 16 éves korodig, nagyon szeretett, te is őt. Most kiderülne - legyél mondjuk 21 éves -, hogy 5 éve nem ő él veled, hanem a klónja. Minden emléke ugyanaz, az utolsó 5 évet vele töltötted, a legutóbbi emlékeid, élményeid mind vele vannak. De visszajön az igazi. Biztosan nem gondolnád azt, hogy hagyjon békén, és nem számít, mi van vele, hiszen szó szerint ellopták tőle az életét, köztük téged is! Ő volt az, akit szerettél, aki felnevelt, és a legkoraibb, vagy legtöbb élményeket adta. Bár az utolsó időkben nem volt veled, de erről nem is tehetett, plusz azért 16 évig csak az anyukád volt, aki nagyon szeretett, és akit te is. Nem hiszem, hogy ezt el tudnád dobni azzal, hogy az új a "frisebb" kiadása ugyanannak.
Jó példa, csak azt nem értem, miért kellene választani? Lehetnének mind a ketten.
De ha mondjuk muszáj választani, mert mondjuk mindkettőnek tönkre ment a veséje és csak egy donor van, így csak egyiket tudnák megmenteni, akkor már muszáj dönteni, így nehéz helyzet.
Persze, ha hirtelen beállítana egy friss klón, akkor egyértelműen az eredeti, mert a klónhoz egyáltalán nem kötődne az ember.
Viszont az előbb felvázolt helyzetben összetett a kérdés és egyértelműen az elmúlt 5 év döntene. Mennyire romlott meg, vagy épp javult, változott meg a vele való kapcsolat ebben az 5 éveben? Valamint az eredeti milyen emberként térne vissza. Ha mondjuk az eredeti egy idegbeteg lelki roncs lenne, akkor mindenkinek az lenne a legjobb (még neki is), ha a klón maradna életben. Ha viszont ez elmúlt 5 évben megromlott a kapcsolat, akkor sokkal könnyebben lehetne az eredetit választani. Minden a konkrét helyzettől függ, és bármennyire szeretnénk magunkat, az embereket általában józan ész által irányított lényekben beállítani, azért az érzelmeink képesek mindent felülírni.
Arról nem is beszélve, hogyha valóban szeret valaki egy másik embert, akkor az ő boldogságát a sajátja elé helyezi. Én mondjuk nem tudom le tudnék-e mondani az életemről, ha megjelenne egy nálam mindenben jobb klón, aki mindenkit sokkal boldogabbá tenne, mint én. De én nem is tartom magam kiemelkedően jó embernek
.
Képregényekre visszatérve: valahogy az OMD-hez tudnám hasonlítani a példát (persze tudom, hogy ott nem ilyesmiről volt szó), vagyis ha kiderült volna, hogy valóban az eddig követett Peter a klón, akkor az olvasók az alapján dönthettek volna, hogy melyik legyen a főhős, hogy melyik korszakot szerették jobban: az eredetivel futó sztorikat a klónozás előtt, vagy a klónnal történteket az elmúlt években.
Amúgy szerintem azért nehéz megegyezni a témában, mert az amerikai képregényeket olvasók, meg úgy általában a nyugati kultúrát követők elfogultak az eredetivel és a valódival (nem döntöm el, hogy ez jó vagy rossz, csak egy megállapítás). Már alapból érzelmileg az eredeti jó, a klón rossz alapon állnak hozzá a dolgokhoz. Nehéz beismerni, hogy ha úgy alakulna lecserélnénk egy szerettünket egy klónért ha az jobb. De mint mondtam, ez az aktuális helyzettől függ: normál esetben egyáltalán nem kellene választani, ha pedig muszáj, akkor az emberek nagy része a jobbat választaná, vagy amelyikhez jobban kötődik, függetlenül attól, hogy klón vagy eredeti.
Ezt bírom például a japán alkotásokban, hogy sokkal nyitottabbak, és lehet őszintébbek is. Klónos animére példa nem jut eszembe, így vegyük példának a virtuális valóság témát: Ha megnézel egy amerikai, európai vagy bármely filmet a VR témában, akkor abban mindig az a tanulság, hogy az rossz, káros és csak a valóság számít, mert a virtuális lét „minden valódi dolgot tönkretesz, miközben az egy értéktelen mesterséges dologâ€, és próbálnak kijutni belőle (Mátrix, 23. emelet, eXistenz...). Ha viszont megnézel egy animét, ott bátran felvállalják az olyan gondolatokat is, hogy a virtuális világ ugyan annyira fontos és értékes lehet (sőt bizonyos emberek számára még jobban is), mint a valóság (Sword Art Online 1-2, Accel World...). Mondjuk a SAO 21. sagájában is ki akarnak jutni, de ennek ellenére a legtöbben nem tragédiaként, hanem inkább pozitív dologként élik meg.
Viszont itt már mindenféle társadalmi meg pszichológiai elemzésbe kezdek átmenni, szal inkább leállok
.