Egy jó nagy adag.
Őrszem
Zozi lelkesedése a karakter iránt rám is átragadt, főleg mivel a Kitörés-ben tetszettek Őrszem jelenetei. Valamint érdekelt, hogy mégis ki ez, így nagy izgalommal ültem neki a könyvnek.
Az elején Tony titkos találkáját nem igazán tudtam hova tenni. Új volt ez a „titkos társaságâ€, de érdekes. Azonban fogalmam sem volt, hogy mire fel. De az nagyon fura volt, hogy a Kitörés egy nappal ezelőtt történt. Mindegy, ezen hamar túltettem magam. Majd a váltás Roncsolóval túl hirtelen jött. És megmondom őszintén, nem igazán értettem, hogy mitől nőtt meg ekkorára. A csajszi apjának a gyűjteménye jó volt, de érdekes módon csak Pókember-ellenségek jelmezeit láttam. A bunyó vele jópofa volt, főleg Rozsomák tetszett a szemétben meg a feromonos szöveg.
A sivatagban Kapiék is jók voltak. A szőke pasit először nem értettem igazán, hogy miért olyan fontos, de mikor megjelent a millió szuperhős a háza előtt, sejtettem egy-két dolgot. Viszont… ez a szál annyira nem jött be. Kissé zavaros volt az egész. A harc Árnnyal meg nagyon emlékeztetett Skarlát Boszorkányra, így nem hozott az a rész lázba. Inkább a dialógusokra figyeltem, de valahogy nem állt össze a kép. A vége viszont bejött, elég sejtelmes lett a befejezése. Gondolom majd még fog folytatódni.
A rajzok tetszettek, de a panelelrendezéssel voltak gondjaim. Néha nem tudtam eldönteni, hogy most milyen sorrendben kell-e olvasni őket, vagyis most balról jobbra haladjak, vagy lefele.
Nem volt olyan rossz, de a Kitörésnél mindenképpen jobban tetszett.
4/5
Ezüst Szamuráj
Ez… nem jött be. Nem úgy értem, hogy nem tetszett, csak valahogy nem tudta felkelteni az érdeklődésem ez a történet. Valahogy nem veszi be a gyomrom, hogy azért volt a Kitörés, hogy az Ezüst Szamurájt hozzák ki. Bevallom őszinténk, egyedül a magyarul megjelent X-Men-ben találkoztam vele, az alapján nem tűnik olyan veszélyesnek, éppen ezért egy nagyobb kutyára számítottam, nem pont őrá. Steve és Matt beszélgetése érdekes volt, de jóformán az első feléből más nem is igazán volt, ami úgy megragadott volna. Csak olvastam, de nem izgultam úgy, mint más köteteknél. Még a Shiled-es vonal mozgatott meg, de valahogy az sem volt az igazi. Jessica eredettörténete sem volt valami érdekes, de Fury felbukkanása már igen. Viszont… nem értem, hogy hogyhogy csak most vették észre Őrszem házát. Hiszen ha jól értelmezem, Kitörés-Őrszem-Sarah-ÚBA?-Mutánsvilág-Ezüst szamuráj… addig nem néztek fel az égre? Carol Danverst nem ismerem, szóval az ő része is „hidegen hagyottâ€. A Jonah-os rész jópofa volt, + a vége is Jess-szel.
A Shield-es téma mikor fog folytatódni (ha fog)?
Finch-csel nincs sok bajom, leginkább a szemekkel, de azt megszoktam, most is jó munkát végzett. De Cho-val azt hiszem most találkoztam először, aki nem rossz, de van valami a stílusában, ami nem tetszik. Nem tudom megfogalmazni sajnos, de annyira szerintem nem is fontos.
A kiadvány szép, a dokuk is rendben vannak, de egyetlen nagy bajom van, s ez az, hogy még olyan kis poén is le van lőve, mint hogy mit művel az Angyalokkal Jonah csak azért, mert Pókember is tag. Vagyis a bajom az, hogy túl sok információ található a hátsó borítón. Kábé itt szoktam le arról, hogy bárminek is elolvassam a tartalmát, annyira zavart, szóval mindennek csak az elolvasás után nézem meg a tartalmát. (Félreértés ne essék, nem negatívan kritizálom a munkátokat, nagyra becsülöm meg minden, ezek csak olvasói észrevételek, „építő jellegű kritikákâ€.
)
Hüm…Jóindulattal:
3/5
Ellenhatás
A Mutánsvilág az egyik kedvencem a Kingpintől, úgyhogy nagyon érdekelt a folytatása. A sztori nagyon érdekesen indult, jó volt látni, hogy egy ilyen esetre hogy reagál a Shield, mielőtt értesítenék a nagyágyúkat. Az Alfa Különítményt nem igazán ismerem, de… tényleg meghaltak? :O Az Angyalokat furcsa volt látni így a terepen, főleg hogy szerintem más dolguk is lett volna, pl a maradék bűnözőt elkapn, akik még szabadon mászkálnak, de mindegy. A riadónál pedig felpörögtek az események, de… Őrszemnek mi volt a baja? Mert eddig nem volt így említve semmi. Ez mennyire szokásos nála? Vasember kommunikálása Michaellel is tetszett, Carol belépője viszont idegesített: végre megtudnánk valamit, erre belerondít… gondolom ez azért volt, hogy lehessen még húzni 1-2 részig. A verekedős rész annyira nem jött be, de Póki jelenetei a Shieldben igen. Még ha kissé kiszámítható is volt, hogy beletúrnak a fejébe, mikor kikérdezik, akkor is tetszettek ezek a jelenetek. Vasember űrjelenetei is jók voltak. Az, hogy Michael Genoshába tartott, előre megjósoltam. Nem tudom, hogy a borítógalériában látott Magneto alapján, vagy esetleg más játszott közre, de előre tudtam. A vége viszont tele volt klisékkel. A nagy megszálló-dolog nagyon emlékeztetett a Káoszra, az Őrszemre és a Mutánsvilágra is, s ugyanez igaz a zombikra, akik körülveszik a főmuftit; Magneto eltűnése is előre borítékolható volt… az egyetlen, ami még klisének mondható és tetszett, az Maria Hill visszautasítása az elnöknek.
Ami viszont marhára zavart, hogy egyes szereplők csak azért voltak benne, hogy többen vegyék a lapot. Kapi például teljesen felesleges, mintha ott sem lenne, Rozsomákon meg még jobban érződik ez. A végén konkrétan látszik, hogy oda rohangál, ahol éppen beszélgetnek. Itt éreztem először azt, hogy Bendis nem tud csapat-képregényt írni.
Grafikailag az első rész tetszik a legjobban. Deodato stílusa valahogy nem jön be annyira, nem tetszenek az arcok, amiket rajzol. De nem csak ez, nem tudom, hogy a tusrajzzal vagy a színekkel van-e problémám, de annyira nem jön be az ő stílusa.
Összességében tetszett a kötet, de többet is ki lehetett volna hozni belőle.
4/5
