'Miért jó, ha nincs fék a biciklin? És hogyan lehet így megállni? Egyáltalán meg kell állni? Bár Magyarországon még nem sokan hajtanak ilyeneket közutakon, New Yorkban már új divathullámról beszélnek és szépen lassan itthon is terjed az örökhajtós bicikli. Meg a vele járó életérzés: a mentális kerékpározás.
"Még mindig úgy érzem, hogy az áttételek csak negyvenöt felettieknek valók. Hát nem jobb az izmok erejével diadalmaskodni, mint valami mesterséges váltó szerkezet segítségével? Egyre puhányabbak vagyunk ... ezért nekem mindig örökhajtós kerékpárt adjatok!"
Henri Desgrange
Az utóbbi időben gyakran bele lehet futni a fenti idézetbe az interneten, ha valaki örökhajtós kerékpárokkal kapcsolatban keresgél. Jóllehet az ötlet nem tőle származott, mégis a Tour de France kerékpáros körverseny egyik alapító atyjának tartják Henri Desgrange-t, aki 1902-ben írta le ezeket a szavakat az általa szerkesztett L'Auto című francia sportmagazinban - a mai L'Equipe elődjében.
A kerékpárversenyzőként induló - a világ első egy órás pályakerékpáros csúcsát felállító - Desgrange a szerkesztés mellett rendszeresen írt is a Tour de France-t 1903-ban, példányszámnövelés céljából elindító lapba. "Piszkos láb" című rovatában egyebek mellett az általa az egészséges élet alapelemének tekintett mozgásra biztatta az olvasókat. Maga is sportos életet élt. "Szenvedj és izzadj!" - volt az alapelve a visszaemlékezések szerint, naponta legalább egy órát futott, majd gyakran ahogy volt, izzadtan ült le és lajstromozta a közeli velodromban tekerő kerépkárosokat.
Nincs pihenés
Felületesen szemlélve mai követői is a "szenvedj és izzadj" hitvallást követik. De ennél jóval többről van szó. Aki örökhajtós kerékpárra - közelmúltban elterjedt néven fixire - ül, lemond a sebességváltó jelentette kényelemről, és a lejtőket is ugyanazzal az áttétellel mássza meg, mint amivel síkon teker. Lemond a szabadonfutásról is, és vállalja, hogy ha haladni akar, mindig tekernie kell, nincs laza gurulás, és nincs pihenés a lábnak lejtőn lefelé sem.
Mégis egyre többen ülnek fixire világszerte. A New York Times Megállíthatalan (Unstoppable) címmel közölt cikket a múlt héten az örökhajtós kerékpárokról. Az amerikai lap szerint a velodromokból a közutakra a biciklis futárok által kivitt fixik szép lassan kilépnek a futár-szubkultúrából, hódító útra indulnak, és a fixizésből is a szörfözéshez, a BMX-hez vagy éppen a gördeszkázáshoz hasonló divatőrület lesz hamarosan.
A folyamatot jól jelzi, hogy brit kerékpáros blogokon terjedő információk szerint az egyik neves BMX-vázakat készítő cég utcai használatra optimalizált pályakerékpár-vázakat akar forgalomba hozni. Ráadásul szép számmal kínál számos vázépítő mester is aprólékosan kidolgozott, díszes, vagy a végletekig leegyszerűsített, fixinek való vázat az interneten - jó pénzért.
De mi is valójában az a fixi?
Az elnevezés az amerikai fixed gear, vagy a brit fixed wheel kifejezésből fakad. Mindkettő ugyanazt jelenti: örökhajtós kerékpár. Az örökhajtós kerékpárok fő jellemzője, hogy nincs a hátsó tengelyükön szabadonfutó mechanika, általában egy áttételük van (egy hátsó lánckerék). Ha a hátsó kerék forog, a pedálok is a megfelelő irányba forognak vele együtt, nem lehet vele úgy gurulni, hogy pihennek a lábak.
A direkt hajtás miatt ugyanakkor nem csak gyorsítani, hanem lassítani is lehet a hátsó kereket a pedálok visszafeszítésével. Ha valaki elég sokat gyakorolt, akkor lehet vele hátrefelé is menni, vagy éppen megállni úgy a kerékpárral, hogy a rajta ülő nem teszi le a lábát. Vállalkozó kedvű biciklisták trükkök egész garmadáját alkalmazzák, mint az alábbi videón is látható:
Az örökhajtós kerékpárok a kerékpárok legrégebbi típusainak számítanak, ám a közutakon hamar visszaszorították őket szabadonfutós társaik. Sokáig csak versenycélokra - pályakerékpáros versenyek, országúti versenyzők alapozó edzései, biciklis labdarúgó meccsek -, vagy szórakoztatásra - cirkuszi attrakciók, művészi kerékpározás - használták őket. Közúti elterjedésük az amerikai nagyvárosok - San Francisco, New York - kerékpáros futárjaihoz köthető: a napi munkában kitűnő partnereknek bizonyultak a fékek és váltómechanika néküli, ezért könnyű és kevés törődést igénylő, és legfőképpen olcsón fenntartható pályakerékpárok, amelyek ugyanakkor a tolvajok figyelmét sem keltették fel.
A futár-szubkultúrában hamar elterjedtek a fixik, és jóllehet nem ült minden futár egyből örökhajtós kerékpárra - Flow szerint például (aki ha épp nem a Bajnok utcai szervízben fűz nagy rutinnal kerekeket, Londonban futárkodik) a brit fővárosban dolgozó körülbelül 500 futárból 50-en fixiznek - számuk "erőteljesen növekvő". Itthon is több futár használ fixit, az [origo] által megkérdezettek körülbelül 15-20-ra tették a számukat a fővárosban. Magyarországon az ezredforduló környékén lett kedvelt munkaeszköz a futárok között az örökhajtós kerékpár.
Használatuk egyre népszerűbb a nem futárok, a kerékpáros ingázók körében is. Közülük sokakat vonz a biciklik letisztult egyszerűsége, vagy a trükkök, amiket meg lehet velük csinálni, esetleg csak mennek a divattal. A hazai internetes kerékpáros közösségekben is akadnak szép számmal. Gyakran hívják magukat némi öniróniával divatfiksziseknek.
"Ha egyszer kipróbálod, úgy megy, hasít, tép, hogy azonnyomban becsokizol a gatyádba...nagyjából, mintha görkori után felmennél jégkorizni" - fogalmazta meg Buppa, az egyik pesti futár az [origo]-nak, hogy miért jó fixizni. Buppa az első néhány futár között volt, akik itthon örökhajtós kerékpárra ültek a pesti utcákon.
Mások szofisztikáltabb magyarázattal szolgának. Az ember 2-3-5 autóval előre gondolkodik, feveszi a tempót, dinamikusan halad - mondta Grafitember, aki nem futár, hanem munkába járásra használja már három éve a fixit. A jelenleg Újpest és a Naphegy között ingázó, az internetes közösségekben többek között abszurd képregényeiről ismert Grafit szerint szabadonfutós kerékpárral sokkal hetkikusabb közlekedni, ám fixivel szinte eggyé válik az ember és a kerékpár.
"Beletekersz, lefékezel" - jellemzi a szabadonfutós kerékpározást Ninja, az egykori futár, aki majdnem nyolc éve kezdett örökhajtós kerékpárral járni. Ehhez képest a fixi "mentális kerékpározás", 50 méterrel előrrébb nézel és gondolkodol, "nem állsz meg soha". Őt nem kismértékben az örökhajtósok olcsósága fogta meg annak idején. "Csóró hülye punkgyerek voltam" - meséli - aki szinte azonal elette, elitta a keresetét. Mivel akkor még nem volt akkora divat mint manapság, könnyen kunyerálhatott egy kiszuperált pályavázat az egyik sportegyesülettől.
"Én hajtom a biciklit, a bicikli hajt engem" - mondta az érzésről az egy éve fixiző, Boci becenéven futó Király Botond. Ő sem futár, napi közlekedésre hasznája a régi országúti versenykerékpárból átépített fixit. Az örökhajtás a hatékonyabb pedáltekerésre is jó gyakorlat az amatőr szinten triatlonozó fiatalembernek.
Arról, hogy egy futárnak miért jó fixivel menni Flow szolgált részletesebb magyarázattal: "sokkal jobb buli, nincs technikai malőr, nincs bowdenszakadás, maximum defekt". Ráadásul a fékpofát sem kell cserélgetni, ami esős időben, téli napokon fogyóeszköz. Flow két és fél éve fék nélkül használja a kerékpárt.
Féktelenül
Mivel az örökhajtós kerékpárokat pedállal is lehet fékezni - sőt a pályakerékpárokra nem is terveznek féket -, sokan fék nélkül mennek velük a forgalomban is. "Nem állok meg" - válaszolt a londoni futár arra a kérdése, hogy mit csinál, ha hirtelen meg kell állnia. Máshogyan gondolkodsz, folyamatosan, 360 fokban odafigyelsz a forgalomra, kalkulálsz, "mindig van egy kiút" - állítja Flow, aki szerint emiatt még soha nem volt balesete.
Ninja szerint is féktelenül az igazi, fékes biciklivel nem lehet megtanulni a mentális kerékpározást, jóllehet Budapesten a forgalomban elkél a fék. Viszont ha nincs, "tönkremegy a térded" a pedál folyamatos ellentartásától és a szkiddeléstől - villantja fel a fixizés hátulütőit is Ninja, aki ma már webfejlesztéssel foglalkozik otthon, és keveset használja fixijét.
És akkor még nem volt szó a hegyről. Fék nélkül leereszkedni nagy merészség, bár van aki megteszi. "Akkor visszafogjuk a dolgokat" - mondta az [origo]-nak Irrig, aki két éve futárkodik örökhajtóssal, de azt ő is elismerte, hogy a lejtőn lefelé előfordul, hogy hiányzik neki a fék.
Míg az egy éve fékkel fixiző Boci szerint "városba abszolút megfelelő", a nyolc éve fék nélkül kezdő Ninja ma már azt vallja, igazán jól a Millenárison lehet fixizni. A vázépítőnek készülő Grafitember is hasonlóan vélekedik: "Igazából a velodromban van a helye, ott érti meg az ember."
A városban fixizők közül - legyen az futár vagy divatfixis - sokan látogatnak el a 110 éves Millenáris Sportpályára, ahol szombat délelőttönként nyílt napot tartanak az amatőr érdeklődők számára.'
