Régi szép zsebpénzes idők. Apám mindig kedvesen félrehívott és a kezembe nyomott egy ötvenest, vagy ha be volt rúgva, akkor egy százast. Persze ma is kapok zsebpénzt, csak a főnököm nem hív félre, hanem kedvesen a fülembe ordítja, hogy: Dógozzá kutya!