Hm, érdekes képet hagyott bennem ez az ASM #554. Egyrészt, a BND-ben először - ismétlem, először - volt végre Pókfejnek tipikusan "Pókis" szövegelése. A jelölttel való társalgása a történet csúcspontja.
Viszont minden más egyre rosszabb. A narrátor szövegétől lassan tényleg kezd felállni a szőr a hátamon, mintha egy retardáltnak mesélnék a történetet, ráadásul annyira érződik, hogy teljesen idegen tőlük a Stan Lee-féle cirádás mesélő stílus, nem értem, minek erőltetik (sokat szidom, de Bendis a Mighty Avengersben meg mégis csuklóból kirázott egy tökélees Stan-mesemódot, mintha csak az Ember írta volna azokat a szövegdobozokat). És ez messze elmarad a levrovtól, akinek a szerkesztője egy átlagember ámokfutásra kényszeríthetne. Ennyire borzalmas levrovja az Uncanny X-Mennek sem volt 3 éve, pedig akkor azt szidták a legtöbben, és néha elég keményen (a HoM alatt nemes egyszerűséggel egy rakás marhaságnak hívták, amit a szerkesztők elökörködtek levrov címén). És már azt sírom vissza. Innentől tényleg kihagyom, mert csak felidegesítem magam rajta feleslegesen.
A sztori lezárása elég kurta-furcsa volt. Az érezhetően zéró karakterű főgonosz pár oldalon piff-puff lerendezve, ám ez nem elég, neeeeeeeem, kell egy magyarázat, hogy ez milyen, hű, de erős ellenfél lesz és idővel egyre erősebb blabla, meg kell keresni, mert veszélyes blabla, átlátszó és ócska trükk a visszahozására, ami 30 éve kiveszett a képregényekből, mert egyszerűen túlnőtte magát a műfaj ezen. Iszonyatosan erőltetik a retrót, miközben modern Pók-sztorikat akarnak összekalapálni, és ez meg is látszik, hogy mennyire nem illik össze. Akkor már szerződtessék Alex Rosst, az legalább tényleg ért az Arany- és Ezüstkorhoz.
És végső soron kezdek rájönni, mi még az igazán nagy bajom: az új szereplők. Mintha Millar alkotta volna őket: mindenki egyetlen, meghatározott sablonfigura végletekig elvitt, lassan paródiaszerű alakja. Az új főnökön meg annyira látszik, hogy direkt túlerőltetik az idiotizmuást és meg akarják gyűlöltetni, hogy JJJ jó színben tűnjön fel, hogy eléggé gyengeelméjűnek kell lennie, akinek nem esik ez le. Ráadásul az egész karakter olyan, mintha egy rossz színész próbálná eljátszani ezt a szerepet. Még jó, hogy ez nem egy filmsorozat, mert ha a színészi játéka és a hanghordozása is olyan lenne, mint a szövege, még egy zugtévében se adnák le a műsort.
De hogy mondjak egy jó pontot: a JJJ-látogatós jelenet nagyon jól el lett találval. Azt Gale nagyon ügyesen összehozta, az egész történetben ez ért egyedül talán vmit.
Tehát most van egy jó Pókemberünk, egy 20 évvel ezelőtti állapotba bebetonozódott Peter Parkerünk, eltűnt egy rakás régi szereplő, a még régebbiek két képkockára se tűnnek fel, az újak meg vagy semmiféle kaakterrel nem bírnak, vagy egy elszúrt paródiaalakok. És a szerkesztőségnél csodálkoznak, hogy miért jön egy olyan levél, hogy "kösz, két hónapig bírtam, de én most feladom, mert ez rettenetes". És ami igazán fáj, hogy azért többnyire tehetséges írók pazarolják itt feleslegesen az idejüket és a tehetségüket.
És most jön majd a negyedik gárda, bemutatkozik Bachalo is. Kicsit tartok ettől, mert az előzetes rajzok közül pont az övé voltak a leggyengébbek. Pedig ő aztán tényleg egy kiváló rajzoló, de inkább maradnia kellett volna az X-eknél. (bár sajna azt be kell látnom, hogy ő se képes hosszabb távon tartani már a havi egy füzetet.)