Összesen négy olyan író jut jelenleg eszembe, akik úgy jók, hogy közben képesek figyelembe venni az elődeik munkáját, vagy az adott képregényük világát és annak a sorozatra gyakorolt hatását (Geoff Johns, Jeff Parker, Dan Slott és Zeb Wells... ezek közül ketten csakis "kis" címeken dolgoznak, a harmadik pedig beragadt két másik után takarítómódba). Még az olyan nagyságok is, mint Alan Moore, mainstreamben főleg azokról a műveikről híresek, amikben lebontották az addigi építményeket (a Swamp Thinget gyakorlatilag háromnegyed év alatt teljesen lenullázta, és újraépítette... vmi hasonlót csinált, mint Bendis az Angyalokkal, csak kicsiben, és jól). A hosszas ongoingoknál nem az a léányeg, hogy kitűnő kvalitású írókat szerződtessenek, azok többnyire el is véreznek rajtuk. És nem is azt nézem, hogy egy író egy ongoingban milyen munkát végez. Carey X-Menjét pl. a cím második - de ha így folytatja még két-három évig, akkor A - legjobb szakaszának tartom, önmagában viszont ő inkább egy közepes író, akinek vannak néha nagyon jó ötletei és jó szakaszai, mégis kedvencem mostanság, de a saját műveitől pl. egyáltalán nem vagyok hasravágódva. Straczynski egyértelműen világteremtő író, aki tele van saját ötletekkel, és azokat valósítja meg a nyomtatott verzióban vagy a tv-képernyőn. Az, hogy behatárolt körülmények között közepesen gyengén teljesített, nem jelenti azt, hogy ne ő legyen a médium egyik legnagyobb alakja. Hisz ilyen erővel egy másik legenda, Ellis is vehető akár rossz írónak is, hisz sorra jöttek/jönnek ki tőle egy adott világba írt közepestől elviselhetetlenül gyengéig terjedő sztorijai (elég a legendásan rossz Gah Lak Tus-trilógiára gondolni). Egyébként is, jelen pillanatban talán Alan Moore kivételével nincs is olyan nagynevű képregényíró, akinél ne lehetne találni nem egy, nem feltétlen csakis egyén szempontjából gyengének ítélhető művet.
Szavazás