Egy nap eltéréssel kaptam meg az Amazing 600-at és a 601-et. Mivel többnyire csak a rajzokat szapultátok (azzal már nem is fárasztom magam), inkább a történetekre térnék ki.
Dan Slott fősztorija jó volt. Két-három igazi vicces Pókember-poén, ami régen olyan jól jellemezte a sorozatot. Az ablakmosós nagyon vicces volt, az ajtókód a Fáklya szülinapjával szintén, a végén meg a Peter-JJJ a csúcs. Ahhoz még JRJR is nagyon kifejező Peter képet rajzolt, le a kalappal.
Nagyszerű volt az F4-es filmutalás a virágcsokorral és a Fáklya szövegével.
Stan Lee története nem volt rossz, de túl jó sem, ellenben a Ben bácsis sztori (Mark Waid) nagyszerű volt. Az nagyon tetszett. Bob Gale agymenése a gyerekek közti vitáról kritikán aluli volt, Marc Guggenheimtől a temetős nagyon gyengusz, ráadásul erős lopás is (Paul Jenkins ötletéről van szó, a Spider-Man II/20-ból), na és May néni kocsival ment a temetőbe?
A Pókmobil sztori közepes volt, gyenge véggel, a Madame Necc pedig csak előzetes volt inkább.
601: a rajz kegyetlen sz*r. Mary Jane totál bandzsa a végén, meg különben is. Általánosságban elmondható, hogyha egy rajzoló saját magát húzza ki tussal, elég szörnyű végeredmény lesz belőle, és ez most is beigazolódott.
A sztori is elég gyengusz, de a hűtős poén a végén jó volt.
Minitörténet a végén: Quesada ismét bemutatta, hogy a suszternek maradnia kéne a kaptafánál: amennyire rossz szerkesztői döntései vannak, rajzolni olyan jól tud még mindig, a fene a belét. Pókember és a bébi piszézése nagyon édi volt.
Szavazás