Szerintem amivel érdemes a legelején kezdeni, az a Judge Dredd: America.
Mintha ezt már máshol is olvastam volna, hogy ajánlják, lehet, teszek vele egy próbát.
Blue Is the Warmest Colourból nekem mindkét formájában megvolt, és ha választanom kell, nekem a film jobban tetszett. (pontosabban tetszett, a képregény nem igazán)
A filmet láttam, és kifejezetten jó a mostani tinédzserekről szóló kordokumentumnak tartom, attól függetlenül, hogy most alapvetően meleg kapcsolatról szól-e vagy sem. Tudtommal a képregényt egy korban a főhőssel kábé megegyező lány írta, így alapvetően egyértelmű, hogy kiforratlan, ami keveset olvastam belőle, az alapján nem is csak rajzilag.
Már csak az alapvető szituáció, hogy a képregényben
a főhős belehal a szerelem elvesztésébe, míg a filmben továbblép, mint a legtöbb normális ember.
Nyilván egy tini azt hiszi, hogy az első szerelem elvesztése a világvége, míg egy felnőtt már tudja, hogy nem. Így a film nagyszerűségéhez (túl az igen hiteles, és merész ifjú színészeken), kellett a képregényt író tini látásmód, és a filmet író felnőtt szűrő, ami helyre tudta kicsit rakni a dolgokat.
De pont azért vagyok a felületesen szemlélve is észrevehető hibái ellenére kíváncsi a képregényre, mert ez egy olyan látásmód, ami nem gyakori.
Ilyen egyedi, kicsit önéletrajzi, kicsit zavaros, szerzői képregények terén amúgy a James O. Barr Hollója a kedvencem (Miért nem jelentette azt még meg egyetlen magyar kiadó sem???). Persze durva képzettársítás egy francia tini kislány sirámaival egy lapon emlegetni.
De ott is látszik az önéletrajziság és a fikció közötti lavírozás, az, hogy a szerző kiforratlan, tudatosan, és nem tudatosan egyaránt cserélgeti a stílusát, a történet végére jól láthatóan sokkal szebben rajzol, mint az elején (mi az hogy, gyönyörűvé fejlődnek az elején karikatúraszerű képek!).
És az is fix egész történet, nem végtelenségig nyújtott akármi.
