K.neten írtam meg először, remélem nem baj, ha ide is bemásolom.
Spoilert is tartalmaz!
Múlt héten kezdtem neki a Rising Stars-nak, ma este fejeztem be és nagyon vegyesek az érzéseim. Igazándiból olyan dolgokon akadok fenn, amik úgy tűnik mások számára könnyen túlléphetők. Ilyen az évek használata JMS-nél. A kilencedik számban 2010 szerepel, amikor is Chicago-ban háborús állapotok uralkodnak. De JMS-et ez nem tántorítja el attól, hogy a 21. számban leírja, hogy 2008-ban járunk, amikor is először jelölteti magát elnöknek Randy. Saját számítás szerint is cirka 20 évnek kellett eltelnie Critical Mass chicago-i akciója óta, így nagyjából 2030-ra kellett volna ezt tennie JMS-nek.
Aztán még olyan szösszenetek, mint amikor Chandra és John szerint 3 és fél éve kezdtek neki a munkának, ami azért már jóval több évet ölelt fel, nem csak Randy elnökségét... - Jason is beszél róla Randy-nak a 17. részben, hogy már 20 éve kómában van és ha innen kiszámoljuk(+ Randy elnökségért vívott harca), akkor... maradjunk annyiban nem is írok számot, sok...és még egyet a végére Jason gyermekei kapcsán is elfelejtkezett dolgokról JMS, ugyanis a bevezető sztorikban születik meg az első baba, jóval több mint 10 évvel később a gyerek még mindig ugyanakkora...
No, ennyit a kukacoskodásról, egy ilyen epikus történetnél engem kifejezetten zavartak ezek a hibák, már csak azért is mert az ember úgy gondolná, hogy ezekre nem olyan nehéz odafigyelnie egy írónak, pláne egy JMS szintűnek.
A történet első fejezete tetszett a leginkább(1.-8.), remek párbeszédek, flashback-ek, karakterek bemutatása, és váratlan, de kellően alátámasztott fordulatok, valamint atmoszféra. Ebből a részből talán az ötödik a kedvencem. Aztán jött a kilencedik úgymond átvezető epizód, amiben ugrottunk 10 évet, merész dolog volt, de JMS remekül oldotta meg. A chicagói történések korrektek voltak, élvezetes, jól megírt epizódok, de az előtte és utána lévőkhöz képest mégis úgymond túl egyszerű volt.
Inkább átvezető jellege volt, persze a Critical Mass-Jason féle visszaemlékezős jelenet nem kis döbbenetet okozott. Aztán az egyik legjobb, a 14. rész - Változnak a dolgok következett, és remek volt szintén a Selah is. A továbbiakban sem lehetett okunk panaszra, hiszen 4 egészen remek részt kaptunk, ekkor gondoltam úgy, hogy a befejező fejezet (17.-24.) valóban a legerősebb lehet.
Sajnos nem így lett, mert Randy elnökségével és a következetlenségekkel kisebb csalódást okoztak. Az újabb összeesküvés-elmélet már nagyon szájba rágós volt, Lionel tudom mi történt Kennedy-vel és társai erőltetetten hatott, és akkor még az elején említett évszám mizériákat is ide vehetjük. A végén pedig még a tettesek is beismerik tettüket már sok volt, egy kicsit önismétlésbe csapott át JMS a végén. A befejezés azonban remekül sikerült, nagyon szépen zárta le az RS-t.
Rajzolók közül Anderson nem nőtt fel a feladathoz, mondhatom úgy is, hogy kevés ő egy ilyen nagyságú történethez. Immonen bár keveset rajzolt, de nagyon tetszetős volt a stílusa, mondom ezt annak fényében, hogy amit eddig láttam tőle, kevésbé jött be, most viszont... Zanier és Lashley jó munkát végeztek.
Összességében egy remek képregény a Rising Stars, nagyon jó az alapötlet, a megvalósítás is, egészen pazar részek, amelyeket nagyon sokáig nem felejtek, de a végén porszem került a gépezetbe... de legalább az utolsó képsorok ismét méltóak voltak a Rising Stars-hoz.
Nagy köszönet a fordító stábnak: K. Tamás, H. Gábor, Mano
