Basszus, pedig a Gyilkos Tréfa az egyik legjobb és legmélyebb képregény amit valaha olvastam.
Egy milliomos ninja, aki a világ összes szuperhősét megfingatja? Ne vicceljünk, kérem szépen. Hacsak nem a modorával.
Én nem is testi győzelemről beszéltem. Hanem a szópárbajról....leosztotta volna a Kanárit, hogy meg se bírt volna szólalni. Csak persze a saját történetében csak nem hagyhatták leégetni az egyik főszereplőt.
Egyébként ő ilyen, egy őrült, megszállott figura. Az biztos hogy ez a sötét tónus az agyadra megy, ha állandóan ilyet olvasol, ráadásul sokszor eléggé nem reális, hogy a szülei halálát mennyire kivetítik rá néha. Mintha csak ez lenne az egyetlen motivációja. Egy meggyötört és beteg ember, szóval ne várjatok tőle poénkodást.
Mellesleg azt én is utálom, amikor ember létére nekieresztik egy szuperképességekel bírónak és még nem is akárhogy elpüföli. Jó, ez egy független sztori, de amikor simán kiütötte Vérontót akkor én is a hajamat téptem. Ezért nem is szeretem, ha szuperhős csapatban van, vagy minden nagyobb eseményben ott kell neki lenni, mert ő a legnépszerűbb. Majdnem mint Pókember, és neki még kevesebb jogosultsága van. Még nem olvastam el a Supergilr történetet, de belelapoztam és egyből szúrta a szemem, hogy kinek másnak kell felvenni a harcot darkseid-dal, mint a Bőregérnek?
Az ilyet én sem szeretem. Ezért kell a saját történeteit olvasni, amiben lehetőleg nem fordul meg a fél szupererős dc világ, hanem realisztikusabb és szupererő nélküli karaktereke vannak.
