Ju: Valami... ööö... kölcsönzői linket tudsz hozzá? Mert ez Kino no tabi érdekelne (persze japán szinkron/angol felirat kombóban, mert mindentől óvjon az ég, csak angol animeszinkron ne kerüljön az ember elé, hacsak nem Dragon Ball).
GitS-nek az első filmje tényleg lassú, de ott inkább a mögöttes tartalom az, ami örökéletű klasszikussá teszi. Teljesen más, mint a manga, de a hangulata páratlan. A második rész, az Innocence már inkább a nyomozásra hajaz, de a közepén lévő eszmefuttatás már-már az első rész szintjén van. A sorozata meg zseniális. Nemrég néztem meg mindkét évadot, és egyszerűen nem lehetett abbahagyni. Az a fura, hogy egy olyan zsánerben ügyködik, ami inkább a nyugatiak játszótere szokott lenni, mégpedig a nagyszabású összeesküvésekről szóló thrillerben, de a saját világában rejlő lehetőségek korlátainak lehető legjobban történő kihasználásával és a több csavart és szándékos csapdát tartalmazó történetvezetésével az egyik legjobb összeesküvéses történet, amit eddig valaha kitaláltak. És ami a legszebb, hogy ezt háromszor megcsinálja egymás után zsinórban, mert a történetzáró nagyfilm is van olyan jó, mint a sorozatok, igaz, az időlimit miatt elég szűkös lett már néhol.
FMA-ról még nem tudok nyilatkozni, azt most szedtem le (elképesztően nehéz belőle japán nyelvűt találni, az egész net az angol szinkronnal van tele).
Tomi, viszont az NGE-t akkor is nézd meg. Én se értettem, mitől tartják olyan nagyra, még az első 10 rész után sem, de Leilel (nézés közben értelmet nyer, nyugi) felbukkanásának környékétől olyan dolgok vannak benne, hogy sorozatnézési szokásaimtól eltérően nem tudtam egy húzóra több részt nézni, mert egyszerűen olyan mélységű gondolkodásra késztet minden egyes epizód, hogy az ember ösztönösen leül és agyalni kezd. Tabris halála után meg legalább fél órán keresztül csak néztem magam elé, annyira megrázó (de maga a jelenet is talán az egész sorozat legjobban megkomponált része, eléggé félek, hogy a Rebuildben teljesen más szerepet szánnak majd neki).
(Amúgy meg már egy ideje komolyan érdekel, mi a fenéről szólhat az a Chobits, de a főcíme engem nem picit elriasztott eddig.)
